Black Mirror

Több helyen is olvastam lelkes kritikákat, hogy itt a Black Mirror harmadik évada, és hogy milyen brutálisan jó. Az első két évad tényleg elég jó volt, felvetett pár problémát, és azokból csavart egy-egy furcsa, tanulságoktól sem mentes helyzetet.

Azóta – úgy tűnik – az történt, hogy az angoloktól átvették az irányítást az amerikaiak. A harmadik évad az utolsó epizódot leszámítva már amerikai akcentussal megy, amerikai környezetben, a hollywoodi színvonalat is alulmúlva.

bm.jpg

Az alaphelyzetek általában érvényesnek tűnnek: a történetek a nem túl távoli jövőben játszódnak, és a jelenkori nyugati társadalom visszásságaira helyezik a fókuszt. Ezek közül az egyik, nagyjából minden részt átszövő elem, hogy a (mai) ember milyen könnyen befolyásolható, mennyire magán kívül él, és keres visszaigazolást, illetve iránymutatást. Ez igaz, és elcsépeltsége ellenére is lehetne vele mit kezdeni, de a sorozat a legalpáribb, legotrombább módon tálalja a témát.

Minden pillanat olcsó, kiszámítható, sematikusan maníros. Az egészből számomra az derül ki, hogy az alkotók pontosan úgy gondolnak a célközönségükre, ahogy azok megérdemlik: ostoba birkaként, akinek nem esik le a poén annak elhangzásakor, hanem még hátulról meg kell támasztani a fejét, és további negyven percen keresztül kell lefelé tuszkolni a torkán az eddigre már teljesen közhellyé ürült és valódi tartalmától megfosztott vagy attól egy jelentéktelen részlet felé elhajlított üzenetet. Gondolkodó emberek számára méltatlan a dolog.

Black Mirror” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. az elso 3 resz felutese jo, de ellaposodik a vegere, a 4-5 resz nezhetetlen, az utolso resz az tenyleg utos lett.
    jo kritika.

    Kedvelés

  2. A harmadiknak a felénél járok, valóban esett picit a színvonal, de még így is fényévekkel jobb széria, mint sok másik hasonló a témában. Ugye azóta hogy a Netflix-en megy a sorozat, fontos lett a nézőszám, szélesebb réteg számára kell emészthetővé és érthetővé tenni a részeket. Meg ugye Charlie Brooker disztópikus univerzuma is nagyjából kimerül a VR, AI, social interaction/anxiety szentháromságban, ami nem baj, mert ezekből szépen kihozta a maximumot, csak hát ugye véges a témakör, előbb utóbb elkezdi a mester magát ismételgetni.

    Kedvelés

  3. az első kettő volt meg eddig, de sztem egészen jó és nem értem a kifakadást.
    a előző két rész kevés kivételtől eltekintve (pl s1e1 meg a rögzítős) sztem kb. amatőrfilm ezekhez képest.

    Kedvelés

  4. @görcs: Amatőr film technikai értelemben? Pl. az angol miniszterelnök és disznó esetében nagyon finoman volt kidolgozva az, ahogy a feleségével való kapcsolatát erodálta az eset. Pillantásokból lehetett kiolvasni, hogy mi történik. Vagy abban az epizódban, amikor a meghalt férj helyére jön a replika, és ott feszül az amúgy nem először feltett kérdés, hogy mi igazi és mi nem az, illetve mitől, de ott is ütött – számomra – ahogy ez nem harsányan volt az arcomba tolva, hanem a film szövetéből szivárgott.

    A harmadik évad ehhez képest jelenlegi problémák extrapolálása a jövőbe, és csámcsogás azon, hogy jaj, a felszínesség meg a technológia találkozása veszélyes ám, de maguk az epizódok is a felszínen maradnak, nincs semmi erejük, én póker arccal néztem végig mindegyiket. Amiben lenne egy kis izgalom, azt is kegyetlenül ellapítják még menet közben.

    Kedvelés

Hozzászólás a(z) peco28 bejegyzéshez Kilépés a válaszból