– A rendszer felhasználóbarátságát sikeresen teszteltük cerkófokon. Erre most kiderül, hogy a célcsoportunk mégsem tudja használni. Hirtelen nincs új ötletem, hogy mit lehetne még csinálni…
Hagyd
– Á, hagyd a fenébe. Az egész nem ér annyit, hogy feldühíts.
Bill Gates
– Az igaz, hogy Bill Gates autista?
– Azt azért nem hiszem. Idáig juttatni egy vállalatot, meg aztán navigálni a világpiacon, azért az elég sokrétű, illetve sok fajta tudást feltételez. Rafinériát. De mondjuk az is igaz, hogy egy ekkora céget nem egy ember vezet egy személyben…
Csodálatos ember
– Csodálatos vezető, csodálatos ember volt. Gyakran még a sofőrjét is elküldte, és maga vezette a Mercedesét. És csak a legindokoltabb esetekben ordított a beosztottjaival. Sőt. Többször látták a menzán, ahol mindenki más is eszik!
A százegyedik szoba
Mindhárom testvérnek hangosan, jól érthetően elmondták az egyetlen szabályt: semmilyen körülmények között ne jusson eszükbe benyitni a százegyedik szobába. A legidősebb tudomásul vette a dolgot, mert erősen tartott attól, hogy szabályt szegjen – annál is inkább, mert ha ez az egyetlen, akkor nyilván kiemelt jelentőségűnek kell lennie. A legkisebb testvér viszont – ahogy csak meghallotta a tiltást – másra sem tudott gondolni, minthogy mégiscsak benyisson abba a szobába. A középsőt – függetlenül a regulától és testvéreitől – egyszerűen nem érdekelte, hogy mi van ott.
Prediktív szövegbevitel
Nem is a telefon értéke, vagy a benne tárolt telefonszámok elvesztése zavar ebben a lopás ügyben, hanem az, hogy én annak a telefonnak már megtanítottam, hogy múlhatatlan, hogy mindazonáltal, hogy Karlsbad, hogy kannibál…
Végül mindig
Vencelt minden szorult helyzetből az a közismert képessége húzta ki, hogy – még négy vagy öt résztvevő esetén is – végül mindig sikerült a nevető harmadik szerepét betöltenie.
Szívesség
– Figyelj csak, az az igazság, hogy egy elég nagy problémával szembesültem, és azt szeretném, ha ez most már a te problémád lenne.
Jóformán arabiata
Most már ugyan jóformán kapkodni kell, hogy épkézláb paradicsomhoz jussunk, de még mindig érdemes kipróbálni, hogy néhányat közülük forró vízbe dobunk egy rövid időre, hogy aztán könnyen lehúzhassuk a héjukat, feldarabolhassuk, és óvatosan hevített extra szűzolíva olajra dobhassuk őket. Aztán – szerintem – vágjunk ketté (vagy karikára – kinek hogy tetszik) olívabogyókat, és ezeket is öntsük a paradicsomhoz. Utána jöhet egy-két szétpasszírozott fokhagyma, és jó pár szem kettéhasított spanyol zöldbors. (Spanyol zöldborshoz úgy juthatunk a legkönnyebben, ha capri bogyó vásárlási szándékkal leveszünk egy üvegcsét a hűtőpultról). A szigorú bánásmódnak ellenálló paradicsomdarabokat meglapogathatjuk a fakanállal, miközben át- átforgatjuk az egészet, és sót, – ízlés szerint egy kevés cukrot –, és jelentékeny mennyiségű oreganot szórunk hozzá. Hagyjuk addig lassú tűzön, amíg többé-kevésbé homogén szósz nem lesz belőle. A hatékonyságot, mint alapértéket magukénak vallók közben eidami jellegű sajtot reszelhetnek, akik meg parmezánt akarnak rá szórni, azok üssék el önálló ötlet alapján azt a pár fennmaradó percet. Feltéve, hogy a spagettit vagy pennét már rég megfőzték.
Kunkor
Pár hete minden emeleten 110×40-es színes képeket tettek fel a folyosók oszlopaira. Két nappal ezután megjöttek a festők, levették a képeket, és nekiláttak a falak és oszlopok kifestésének. Amikor ezzel végeztek, visszaaggatták a még nedves oszlopokra a képeket, amik most vidáman kunkorodnak a munkatársak felé azt üzenve, hogy majd ráérnek akkor felkapni a fejüket, amikor egyszer (feltéve, de meg nem engedve) valami az ép értelem kritériumai szerint történik.
egypercesek 