Időjárás-jelentés

Normal
0
21

false
false
false

MicrosoftInternetExplorer4

/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:”Times New Roman”;
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}

Az angolok – állítólag, és tényleg – sokat beszélnek az időjárásról. De úgy tűnik, nem azért, mert az mindig panaszra ad okot, hanem mert változatos, és ezáltal érdekes.

Az első megfigyelést saját magamon tettem. Ahogy megérkeztem, elég hűvös volt, úgyhogy rajtam volt egy pulóver meg egy kabát is. Aztán ahogy jártam-keltem egy kicsit, melegem lett, és le kellett vennem a kabátot, majd a vonaton ülve már a pulóvert is. Kisvártatva viszont ez utóbbit vissza kellett vennem, hogy a vonatról leszállva fel-, majd megint levegyem a kabátot.

Az egész a magas páratartalom miatt van. A nedves levegő jobban vezeti a hőt, ezért a hideget és a meleget is intenzívebben érezzük, azaz a kisebb hőmérséklet-ingadozásokat nagyobbnak érzékeljük. Mindez fokozottan igaz, ha még a szél is fúj.

Márpedig – ahogy én tapasztaltam – egyetlen nap sem telik el konstans időjárási körülmények között. Szokványosnak tűnt, hogy reggel reménytelenül esett az eső, majd a kávé elfogyasztása után éppen hétágra sütött a nap, aztán megint beborult és fújni kezdett a szél, amitől felszáradt minden, hogy a kicsivel későbbi, említésre se méltóan gyenge, szemetelő eső újra benedvesítsen mindent arra a rövid időre, amíg a nap újra fel nem szárítja. A leírt események sorrendje tetszőleges.

Többféleképpen is alkalmazkodnak a helyiek a változékony időhöz. Sokan fel-le kapkodják a ruháikat, mint én az első napon, mások belövik magukat egy bizonyos szintre, ami a térdnadrág, papucs, póló kombinációtól a pufi dzsekiig terjed, és közötte szintén bármi elképzelhető. Például a szőrmegalléros, háromnegyedes pehelykabát könnyen látható ugyanazon az emberen, akin azonos időpontban strandpapucs van.

Én végül a kabát alatt csak pólót viselve találtam meg a számításomat, és úgy döntöttem, hogy az eső ellen nem fogok védekezni, mert úgyis mindjárt eláll, vagy nem esik annyira, vagy a közben fújó szél rögtön szárít is. (Azért a novembert félreérthetetlenül, konokan esősnek mondják).

Az angolok azt tanácsolják, hogy akárhogy is alakul az időjárás, az ember ne változtasson a szokásain, illetve ne tántorodjon el attól, amit eredetileg tervezett. Ha közben elromlik / megjavul az idő, akkor minek is, ha meg permanensen rossz, akkor meg azért, mert hülyeség lenne a komor időjárásnak megtenni azt a szívességet, hogy utánamegyünk a hangulatunkkal.

Van legalább egy rigó?

Van legalább egy rigó a parkban, aki a többiek hajnali zsivaját hallva összerezzen, mint akit áram ütött, még jobban összeszorítja álmos szemeit, még jobban behúzza a nyakát, és arra gondol, hogy délben is lesz elég giliszta, és különben is, most, közvetlenül ébredés után úgysem menne le egy falat sem a torkán, úgyhogy alszik tovább?

A London-Porsche kísérlet

Ha legközelebb Londonban járok, ki fogom próbálni, hogy csak akkor veszek levegőt, ha meglátok egy Porschét. Persze nem biztos, hogy jó ötlet. Tartok a hiperventillácótól…

Hideg-meleg

Normal
0
21

false
false
false

MicrosoftInternetExplorer4

A hagyományokat lehet ésszel és ész nélkül is őrizni, és mindkét megoldás következményei lehetnek aranyosak vagy drámaiak. Az angolok egyik leghíresebb hagyománya a királyság megmosolyogtató intézménye. De tényleg ők akarják, mert egyszerű többséggel, bármelyik parlamenti ülésnapon véget lehetne vetni a dolognak, mégsem teszik. Cserébe a királynő elbohóckodik az ország lakói és a turisták legnagyobb megelégedésére, és nem ártja bele magát olyan ügyekbe, amibe egyébként törvényes joga lenne beleszólni.

Sokkal fajsúlyosabb kérdés azonban a hideg-melegvíz problémája Angliában. Az angolok mind a mai napig úgy szerelik fel a fürdőszobai kézmosókat, meg sokszor a kádakat is, hogy a jobb oldalon van egy jéghideg, a bal oldalon meg egy tűzforró csap. Mindenki szabadon eldöntheti, hogy például fogmosásnál a fogzománcára kíván halálos csapást mérni, vagy inkább a nyelvét óhajtja hólyagosra égetni.

Az üzletek amúgy tele vannak keverőcsapokkal, amik ránézésre megszólalásig hasonlítanak a nálunk megszokottakra, de egy-két ilyet használva az a paranoid érzésem támadt, hogy tessék-lássék megoldással, a feladat elszabotálásával állok szemben, ugyanis az egy szem csőből egyszerre éreztem a kezemre zúdulni jéghideget és tűzforrót. Azonban a csapot fokozatmentesen finomhangolva meggyőződhettem róla, hogy a jelenség nem a pszichológia (vagy pszichopatológia), hanem a fizika tárgykörébe tartozik.

A hagyományos értékek eróziója a mókusoknál

Normal
0
21

false
false
false

MicrosoftInternetExplorer4

A mókusok biztonsági játékosok. Gyűjtik és raktározzák a magvakat jó előre. Az is gyakori, hogy annyit és annyi helyre dugdosnak el, hogy tekintélyes részét el is felejtik. Az így elrejtett magokból gyakran új növények lesznek, vagy kevésbé jövőorinetált, de a jelenben teljes mellszélességgel jelen lévő állatok táplálékaként végzik.

Legalábbis felénk valami ilyesmi a helyzet. De a londoni szállásunk közelében lévő parkban például olyan jól élnek a mókusok, hogy az emberek által a fák tövébe halmozott répa és alma hegyek úgy rohadnak el, ahogy vannak, mert a mókusoknak egyszerűen nem éri meg pakolászni őket még úgy sem, hogy a mondjuk százszor százötven méteres területen csak az éppen a földön tartózkodó mókusok száma bármelyik pillanatban eléri a tizet, és a józan ész szerint elvileg konkurenciaként kellene, hogy tekintsenek egymásra.

A Hyde parkban élő nagydarab, fényes szőrű mókusok már egyenesen konzummániásak. A turisták kezéből veszik át a kaját, és odébb se mennek, csak leülnek, és a helyszínen ropogtatják el, amit kaptak.

Rajtuk a galambok tesznek csak túl. Egyikük, miután eredmény nélkül topogott vagy tíz másodpercet előttem, nem bírta tovább cérnával, és úgy érezte, hogy soha nem jut egyről a háromra, ha nem száll fel a szalámis szendvicset tartó kezem mutatóujjára, és nem próbál meg beleharapni a magos zsömlébe. Nem sikerült belerúgnom, pedig megpróbáltam.

Rulez

Normal
0
21

false
false
false

MicrosoftInternetExplorer4

Úgy látom, Angliában kicsit más a helyzet a szabályokkal, mint nálunk. Mintha törekednének rá, hogy értelmesek, egyértelműek és betarthatók legyenek.

Nálunk például – amúgy jogos – elvárás, hogy a közlekedők ismerjék az elsőbbségadás kötelező táblát. Angliában is gondolom, hogy az, de azért inkább biztosra mennek, és bele is írják a táblába, hogy mi a teendő, így aki első körben mackósajt értékesítési pontra asszociál, az se ront neki a fölérendelt úton közlekedő polgártársa oldalának.

Normal
0
21

false
false
false

MicrosoftInternetExplorer4

A megállni tilos táblát is alkalmazzák, de az elsőbbségadási kötelezettségre figyelmeztetőnél is jobban körüljárják a témát. Van a nálunk is ismert tábla, a velük jelölt szakaszokat pedig dupla vörös felfestéssel is megjelölik magán az aszfalton, a kiegészítő tábla pedig feltárja az összefüggést, és elárulja a konkrét teendőt: Ez egy vörös vonalas szakasz, tehát semmilyen körülmények között ne állj meg egyetlen pillanatra sem.

A kedvencem a galambok etetését rossz ötletként beállító tábla, ami a tiltáson kívül két okot is felsorol, ami a legemocionálisabb állatbarátot is arra készteti, hogy józanul gondolja végig, hogy életszerű, értelmes tiltásról van-e szó. Tehát azért nem szabad etetni a galambokat, mert a fos egyrészt csúszik, másrészt betegségeket terjeszt.

A tábla annyira jól működött azon a kis téren, ahol láttam, hogy tényleg nem volt összefosva a kövezet. Nem volt, aki összefossa. Ugyanis nem etették a galambokat, akiknek így nem volt okuk nagyobb létszámban képviseltetni magukat a helyszínen.

Se, se, se

Normal
0
21

false
false
false

MicrosoftInternetExplorer4

Hallom, hogy a monitort bámulókra leginkább az a veszély leselkedik, hogy nem pislognak eleget, ezért kiszárad – és így hosszútávon károsodik – a szemük, amit egyébként egy bizonyos szemcsepp rendszeres használatával mégis meg lehet előzni.

Most mondhatnám, hogy akit a pislogás megoldhatatlan feladat elé állít, azt a kellő tisztelet megadása mellett, de mégiscsak sorsára kell hagyni, de se kedvem, se okom, se alapom fölényeskedni.

Hetven százalék

Normal
0
21

false
false
false

MicrosoftInternetExplorer4

Még a múlt télen olvastam, hogy hetven százalékkal több fűtési célú gázt használunk fel, mint az osztrákok, akiknél pedig ugyanolyan az éghajlat, mint nálunk. Nem vettem magamra a dolgot, mert nem tartom magam pazarlónak; ez a döbbenetes arány alighanem a többiek műve, nekem pedig nincs további teendőm vele – gondoltam.

De aztán pár nap múlva amolyan általános közérzetromlás vett erőt rajtam. Kicserepesedett a szám, állandóan nyeltem volna, de a torkom szárazon összeragadt, és időnként hőhullámok törtek rám.

Pár nap múlva, az egyik éjjel furcsa dolog történt. Álmatlanul hánykolódtam az ágyamban, mert iszonyúan melegem volt. Már a takarót is lerúgtam magamról, de még mindig ömlött a verejték rólam. Combjaim nyákosan csúsztak el egymáson, nyakamon csiklandós izzadságcseppek rohantak az elázott pizsamagallérom felé.

Nem bírtam tovább, és hirtelen felültem, de ekkor elviselhetetlenül erős, égető fájdalmat éreztem a homlokomon, mintha billogot sütöttek volna rá. Önkéntelenül felordítottam. Visszahőköltem, karomat magam és a hőforrás közé emeltem, és csak ekkor nyitottam ki a szemem.

Egy vörösen izzó, szinte lüktető, vibráló kovácsoltvas hetven százalék lebegett előttem. Lassan közelíteni kezdett. Én hátrébb húzódtam az ágy támlája felé. A hetven százalék követett. Megmerevedtem, hátha ő is megáll, de inkább gyorsított. Oldalazni kezdtem, kezeimmel emeltem meg magam, szemembe csorgott sósan maró izzadságom. Fenekemmel lesöpörtem az ébresztőórát az éjjeliszekrényről, a hetven százalék pedig már az ágytámlát égette, és – ahogy közben kénytelen voltam észrevenni – erősen növekedni kezdett. Egy gyors mozdulattal talpra ugrottam, és a konvektor felé igyekeztem. A hetven százalék a nyomomban volt. Megfogtam a hőszabályzót. A hetven százalék megállt a levegőben, de nőni kezdett és fölém magasodni, pulzált, és minden lüktetésnél egyre nagyobb lett, de én hunyorogva belenéztem a százalékjel felső karikájába, és egy mozdulattal egyesre tekertem a konvektort.

Hirtelen csend állt be. Csak ekkor döbbentem rá, hogy eddig sivító hang töltötte be a hálószobát, ami most alig hallható sziszegéssé szelídült, kíséretében a hetven százalék zsugorodni és sötétedni kezdett, hogy egy röpke perc alatt tizenkettes betűméretűvé asszon, és acélszürkévé hűljön.

A Pogány madonna margójára

Sokan megmosolyogták annak idején a Pogány madonna című filmet a nyilvánvaló Bud Spencer koppintások, és egyéb kis esetlenségek miatt. Én – gyerekként – összességében nem voltam ilyen szigorú, igaz, részben azért, mert nem volt számomra egészen világos, hogy Bud Spencer és Bujtor István két külön személy-e vagy egylényegűek.

Egy részlet viszont megragadt az emlékezetemben, aminek láttán már felnőtt fejjel is elismerően bólintottam. A Balaton parti frontális ütközésre gondolok, amikor egy Zsiguli és egy Mercedes csapódott egymásnak. Olyan hiteles volt a jelenet, hogy nem csak magyar, de amerikai filmben sem láttam hasonlót. Mintha a híradót néztem volna.

Csak pár éve tudtam meg, hogy a forgatókönyvben nem szerepelt az ötlet. Egyszerű baleset történt.

Értesítés hivataltól érkezett dokumentumról

Normal
0
21

false
false
false

MicrosoftInternetExplorer4

Értesített az Ügyfélkapu, hogy az „Értesítés táramba” új dokumentum érkezett az APEH-től. Kellemetlen vibrálással az arcizmaimban bejelentkeztem, és feszültségem folyamatos növekedése mellett huzigáltam az egeret az apró betűs linkek fölött, amikor végre megtaláltam a nekem valót. Rákattintottam. Tényleg ott volt az értesítés, de minden, amit elárultak, egy rafinált érkeztetési szám volt, és az a nem kis aggodalomra okot adó részlet, hogy a lejárat dátuma 2009. október 12.

12-e, az hétfő. Addig van két munkanap, meg egy őrjítő hétvége, amikor – ahelyett, hogy élvezném a szabad életet – az idő múlását tehetetlenül szemlélve olvasgathatom újra és újra a nyilván valamilyen hibámat az orrom alá dörgölő levelet, meg a vonatkozó adójogszabályokat, és próbálhatom megérteni, hogy mit rontottam el, hogy aztán csak hétfőn derüljön ki, hogy egy hat munkanapos átfutású bürokratikus intézkedéssorozatot elfelejtettem útjára indítani, amivel automatikusan és jogérvényesen elismerem, hogy vagyonom felével már tarthatatlanul régóta tartozom az APEH-nek.

Megtaláltam a dokumentumot. Egy pdf fájl. Letöltöttem, és megkeményített szívvel vártam, hogy a rideg sorok a retinámnak csapódjanak. Ez volt a képernyőn:

Tisztelt Adózó!

Ezúton tájékoztatjuk, hogy a 2008. évi személyi jövedelemadó meghatározott részének 1%-áról szóló 2009. évi rendelkezésében megjelölt, az Szf. tv. 4. §-ába sorolható (civil) kedvezményezett részére az átutalást az adóhatóság teljesítette.

Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal

Könyörgöm, miért nem azzal kezdték a levelet (de már az email tárgyába is bele kellett volna tenniük), hogy kérem, nyugodjon meg?

Megosztás:

Megosztás:

Megosztás:

Megosztás:

Megosztás:

Megosztás:

Megosztás:

Megosztás:

Megosztás:

Megosztás: