Origó

Tulajdonképpen a reggelem kellemes origója is lehetne, hogy gyakran találkozom egy lánnyal, akivel egymás szemébe nézünk. Csakhogy az ő nagy, kék szemeiből valamiféle szomorú vádat olvasok ki. Mintha rettenetes bűnt követtem volna el ellene, amit ő szeretne a legjobban megbocsátani nekem, de ahogy múlnak a napok, a hetek, egyre inkább arról kénytelen meggyőződni, hogy bűnöm a velőmből ered.

Különbségek és hasonlóságok

Normal
0
21

false
false
false

MicrosoftInternetExplorer4

/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:”Times New Roman”;
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}

Az egyes kultúrák egymáshoz képest rengeteg különbséget, és nagyjából ugyanannyi hasonlóságot vonultatnak fel.

Koncert-pszichológia

A koncerten Laci, az enyémnél sokkal célratörőbb életszemléletének farvizén a B szektor ötödik sorából a kettő és feledik, harmadik környékére jutottam (ő az elsőbe). Egy kicsit zavarban voltam emiatt, de mivel csak meglévő réseket használtunk ki, meg mert átlagosan tizennyolc évente jutok el AC/DC koncertre, opportunizmusomat bocsánatos bűnnek tekintem, és azt gondolom, hogy a társadalomra való veszélyességem még így is csekély maradt. Aki az előzenekar játéka közben ment ki WC-re, azt viszont önveszélyesnek tartom, olyasvalakinek, aki nem képes felismerni alapvető érdekeit.

Szóval viszonylag hamar a végleges helyemen találtam magam pár tinédzser társaságában. A komolyabb ugrabugrálás környékén egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egyikük sandán, szeme sarkából lesve tendenciózusan tolni kezd hátra-oldalra. Az ehhez hasonló, de árnyaltabb élethelyzetekben általában azt hazudom magamnak, hogy méltatlan hozzám az ilyen kisstílű helyezkedés, és kilépek a konfliktusból.

De ez nem ilyen helyzet volt. Mindenfajta mérlegelés nélkül visszavertem a támadásokat, kétséget sem hagyva afelől, hogy ha engem akar félrelökni, több energiára lesz szüksége, mint amennyije van. Magyarul keményen visszalöktem a helyére, és lecövekeltem ott, ahol álltam.

Rövidesen elfogyott a türelme, és kicsit elkeseredve, érzelmileg erősen bevonódva, de kulturáltnak mondható hangnemben kérdezte, hogy mit akarok még tőle, hova menjen még. A mögötte, illetve mellettem álló haverja is visszhangozta a kérdést, megfejelve azzal, hogy a srác már mit tudom én mióta áll ott.

A kérdés meglepett. Ez a srác tényleg áldozatnak érzi magát? Hát csak az lehet. Nyilván korábban elképzelhetetlennek tartotta, hogy egy tízezres nagyságrendű koncerten összenyomódnak, hullámzanak, dülöngélnek az emberek. Ezt érezhette személye elleni támadásnak. Azt mondtam neki, hogy ha valakitől, hát tőle nem akarok semmit, és azt javasoltam, hogy egyszerűen mellőzze a direkt lökdösésemet, és igyekezzen a helyén ugrálni.

Nem tűnt maradéktalanul boldognak a válaszommal, de alighanem leesett neki, hogy van abban valami, amiről beszélek, mert megfogadta a tanácsomat, és csodák csodája: mindketten elfértünk – noha később is előfordult, hogy egymáshoz értünk. Most azzal hízelgek magamnak, hogy tanult tőlem valamit. Még ha az zavarba ejtő trivialitás is volt.

Egy százötven centi, negyvenhárom kiló körüli lánynak meg saját kezdeményezésből ajánlottam egy magától értetődő, a koncertek világtörténetében tömegesen alkalmazott módszert: üljön fel százkilencvenes barátja nyakába. Határtalan sértettséggel a hangjában válaszolta (és ezt arcjátékával is megtámogatta), hogy nem hajlandó felülni. Azon sem lepődtem volna meg, ha hozzáteszi, hogy eltökélte, hogy végigszenvedi, végigdühöngi, végigmártírkodja a koncertet, és gyűlöletét rázúdítja mindenkire, aki ebből megpróbálja kizökkenteni.

Mivel nem vagyok úgynevezett megküzdő, illetve a végsőkig elszánt altruista típus, azonnal ráhagytam a döntését, és a sajátom szerint folytattam az estét: kurva jól szórakoztam.

AC/DC – Just a Good Rock’n’Roll Band

Normal
0
21

false
false
false

MicrosoftInternetExplorer4

Hadd legyek én hétszáznegyvenharmadik, aki ír valamit a tegnapi AC/DC koncertről. Vallásos élmény volt. Engem egészen elképeszt az, hogy olyan emberek, akik bő harminc éve masszívan sztárok, ilyen természetességgel tudnak megmaradni normális embernek. Furcsa ezt leírni, mert már miért ne tudnának, mi abban a pláne? Nem tudom én sem pontosan (azért vannak tippjeim persze), de hát a sztárok 98,3%-a alól mégiscsak kicsúszik a talaj új életük első hetében.

Az AC/DC meg a kilencre kiírt koncertet elkezdte kilenckor, és rendesen végigment a két órán. Phil Rudd egy CNC esztergályos arckifejezésével dobolta végig a koncertet, szájában permanensen cigit tartva, de Malcolm Young (ritmusgitár) és Cliff Williams (basszusgitár) a tőlük megszokott és nekem nagyon szimpatikus szorgalommal gitároztak.

Brian Johnson hipp-hopp behevítette magát, látszott, hogy énekelni szeret legjobban a világon. Ahogy kapcsolatot teremtett a közönséggel, abból megint csak az látszott, hogy kedves, jóravaló, nyitott természete be van vésve, aligha fog már torzulni.

Szóval Brian Johnson egészen magával tudja ragadni az embert, öröm látni, hogy élvezi, lehetetlen nem vele tartani, de amit Angus Young csinál, az valami egészen döbbenetes. Az az ember úgy gitározik, hogy én semmit nem tudok olyan természetesen, annyira magától értetődően, annyira belülről adni, hogy hasonlatként állíthatnám. Transzba esik, és mintha csak az egyik végtagja lenne, azt csinál a gitárjával, amit akar. Az arcáról tisztán leolvasható, hogy a külvilághoz csak annyira és akkor kapcsolódik, hogy ne essen le a színpadról, illetve összekacsintson a közönséggel. És ez utóbbi esetben nem azt lehet kiolvasni a tekintetéből, hogy ugye de kurva jól gitározok, hanem hogy ugye de kurva jó a rock’n’roll.

Nem vagyok naprakész az életrajzukkal kapcsolatban, de koruk szerint bátran lehetnek már nagyszülők. Hát feszesen ki kell tartanom a heti két futás meg úszás mellett, hogy ennyi idős koromra ilyen kondiban legyek, mint ők. Extázisban végigrohanni két órát, és közben úgy zenélni, ahogy az albumról szól… Ezt egyébként nem is értem. Más csapatok a koncertjeiken valamiféle emlékeztetőit játsszák a lemezeiknek, az AC/DC meg ugyanazt tudja élőben is, amit a CD-n is hallhatunk.

Szóval kimagaslóan szerencsésnek érzem magam, hogy láthattam őket ’91-ben és most is. Nekem a tehetség és a szerénység ilyen kombinációja rendkívül szimpatikus. Ha kicsit belelovalom magam, meg is tudom könnyezni. Ők meg úgy vannak vele, hogy egyszer, amikor az AC/DC már rég halálbiztosan, tintával volt benne a rocktörténelem könyvének első lapján, egy riporter alákérdezett Angus Youngnak, hogy mit gondol, hogy fogja az utókor jegyezni az AC/DC-t, Angus csak megrántotta a vállát, és azt mondta: „Just a good rock’n’roll band. Nothing more. And nothing less”.

Évtizedekkel későbbre

Normal
0
21

false
false
false

MicrosoftInternetExplorer4

Csak évtizedekkel későbbre vártam azt, ami tegnap este történt velem. Fogmosás után enerváltan a kagylónak dőltem, hogy könnyítsek magamon. Egy ideje már combommal a hideg fajansznak támaszkodva bambultam magam elé, amikor eljutott az agyamig, hogy nem sikerül vizelnem. A felismerés hideg bizsergésként öltött testet a tarkómban. Agyam lázasan kutatott racionális magyarázat után. Aztán rájöttem, hogy nincs két perce, hogy kiléptem a WC ajtaján.

Aranykaviár

Keresem azt a szóösszetételt, ami az aranykaviárnál egyértelműbben üzeni az arra rászorulóknak: Mi megtesszük neked azt a szívességet, hogy a pénzedért cserébe eljátsszuk, hogy értékes ember vagy.

Depresszió

Normal
0
21

false
false
false

MicrosoftInternetExplorer4

– Cseszd meg, ha ennyire nem látod értelmét az egésznek, miért nem lövöd mindjárt fejbe magad?!

– Minek?…

Hiába aranyos a szamár

Normal
0
21

false
false
false

MicrosoftInternetExplorer4

Meggyőződésem szerint a szamarak azért ennyire aranyos állatok, hogy ne kelljen dolgozniuk. Gyalázat, hogy az emberek nem veszik a lapot.

Úszóköpet

Múltkor az uszodában, ahogy végeztem a magaméval, a mellettem lévő sávban két lány sajnálkozott azon, hogy bepárásodott az úszószemüvegük. Azt javasoltam nekik, hogy legközelebb köpjenek bele. Erre egyikük azt felelte, hogy lányok ilyesmit nem csinálnak. Akkor – mondtam – olyankor köpjetek bele, amikor senki nem látja. Ez sem jó megoldás, mint kiderült, mert itt – ahogy azt persze sejtettem is – elvi kérdésről van szó. Hogy az – ebben a helyzetben amúgy kudarcra ítélt – ezermester férfi szerepének megfeleljek, kompromisszumos megoldásként a tusfürdő használatát javasoltam. Ezzel kapcsolatban már nem volt elvi kifogásuk, de bele sem egyeztek igazán. Azt mondták, hogy az én köpetemmel már annyi nyál jutott a medencébe, hogy azzal ők is megelégszenek.

A beszélgetés egyébként igen jó hangulatban, mindenféle sértettség vagy undorodás nélkül zajlott. Viszont elfelejtettem megkérdezni, hogy igaz-e, hogy a nők sosem izzadnak.

Személyi kölcsön

Normal
0
21

false
false
false

MicrosoftInternetExplorer4

Vagy rövidebben:

– Na, ezt most szépen aláírjuk, aztán áprilisban jövök a kocsiért. Úgyse lesz pénzed tankolni.

Megosztás:

Megosztás:

Megosztás:

Megosztás:

Megosztás:

Megosztás:

Megosztás:

Megosztás:

Megosztás:

Megosztás: