Rádió reggel

A reggeli ébredésemet egy-egy kereskedelmi rádióval szoktam katalizálni. Hogy mikor melyikkel, az attól függ, hogy épp mennyire csömörlöttem meg az előzőtől. Ugyanis ezekkel az adókkal két gond van: A műsorvezetők funkcionális analfabéták sablonhumorral(?), a zene pedig annak a célközönségnek szól, aki ezeket a médiamunkásokat jópofának tartja. Ráadásul az utóbbi kb. fél évben úgy tűnik, mintha nem lennének új számok, csak a már hónapokkal ezelőtt meggyűlölteket ismétlik – két, a legnagyobb fokú frissességről és/vagy eredetiségről szóló szlogen között.

Egy kollégám tanácsára a múlt héttől átálltam a Klub Rádióra. Egész más műfaj. Kínosan ügyelnek arra, hogy semmilyen zenét ne sugározzanak. (Ez eggyel jobb a szar zenénél). Napi közéleti, illetve politikai aktualitásokat ismételnek 7 perces ciklusokban addig, amíg a kisnyugdíjas két kutyája közül az ostobábbik is képes tartalmi összefoglalót adni róluk. Magukat szerintem intellektuálisan magasabbra pozícionálják a többi csatornánál, de a nyelvi igényesség terén csak a statisztikai hibahatáron belül jobbak.

Mostantól esténként venni fogom a fáradtságot, és bekészítek egy CD-t, és arra fogok ébredni. A terv szűk keresztmetszete, hogy ez akár emberfeletti erőfeszítést is jelenthet azokon a napokon, amikor arccal előre esem az ágyba, 3 perccel azután, hogy hazaértem.