Vonzás

Az uszoda öltözőjében egymás szekrénye mellé kerültünk egy velem egy időben végzett sráccal. Ilyesmi előfordul. De aztán az utcáról megérkezett egy másik, akinek szabadságában állt volna bármelyik szekrényt kiválasztani, de ő (talán a kerek számok bűvöletében?) mellénk fészkelődve pont az enyém alattit, illetve a másik srácé mellettit választotta, holott a sor mindkét vége felé üresség tátongott. Pont, mikor őt és a cuccait kerülgetve végeztem az öltözéssel, láttam, hogy miután mindent gondosan bepakolt, észrevette, hogy nincs sehol az a kis fülecske, amibe a lakat szárát akaszthatná.

Kicsit később, amikor az utcán parkoló kocsimhoz értem, egy másik parkolni vágyó jelent meg mögöttem, és ügyet sem vetve az előttem és mögöttem lévő nyolc-tíz szabad helyre, türelmesen megvárta, amíg az enyém felszabadul.

Nem lehetek persze biztos benne, de azt hiszem, hazafelé nem követett senki.