Imre bácsi egész nap nem csinált semmit. Vagy legalábbis semmi olyat, amit külső szemlélő valaminek vagy csinálásnak nevezett volna. Még azt sem lehet mondani, hogy minden nap, vagy akár csak minden héten bejárta volna az erdőgazdaság területét.
Legutóbb is, amikor a delegáció érkezett, Imre bácsit hanyatt fekve találták a tisztás szélén. Ez volt a kedvenc tevékenysége. Ilyenkor eggyé vált az erdővel, hátával érezte a föld hűvösségét, a feláramló nedvességet, és azt, hogy egyre inkább elmosódik a határ közötte és az erdő között. Ilyenkor valami furcsa állapotba került, és olyasmiket is megérzett, amik kilométerekkel arrébb történtek, amiket egy átlagos ember a helyszínen sem vett volna észre, mert azt sem tudná, hogy nem is nézni, hanem érezni kell.
Persze ha Imre bácsi észrevett valamit, az nem azt jelentette, hogy csinált is valamit. Részben az ilyesmik miatt terjedt erdőgazdasági körökben az a pletyka vagy legenda, hogy Imre bácsi hallja, ahogy nő az aljnövényzet.
A szóban forgó erdő nagy szerencséje, hogy véletlenül, vagy kifürkészhetetlen okokból, de kompetens menedzsment állt az élén. Egy rendkívül fáradságos kiválasztási folyamat eredménye volt az, hogy pont Imre bácsi kapta meg az állást, és aki lustának vagy tétlennek látta őt, az csak a hozzá nem értéséről tett tanúbizonyságot.
A pályázók mind nagy víziókkal, ütemtervekkel, formabontó gondolatokkal érkeztek, elmondták, hogy nekik személy szerint miért fontos, hogy az erdőgazdaságnak dolgozzanak, és ehhez hasonlók… Százas nagyságrendű jelentkező közül Imre bácsi volt az egyetlen, akiben volt elég alázat ahhoz, hogy megértse: az erdőnek időt és teret kell adni. Nem szabad nyúlkapiszkálni, rendezkedni. Ugyanis amit egy átlagos ember a maga életében tehet, az az erdő szemében mind csak csapongó kapkodás.
A többi erdőgazdasággal összevetve, ahol aktív, tenni akaró, fiatalos gárda vitte az ügyeket, Imre bácsi erdeje kicsattant az egészségtől, évszádos léptékű, lassú sodrása sorra söpörte el a betegségeket, az aszályok és viharok dacára kibillenthetetlen határozottsággal foglalta el helyét az örökkévalóságban.
egypercesek 