A héten egyetlen hulló csillagot láttam, amiről pillanatok alatt kiderült, hogy csak egy az úttól messzebb, a kulcsosház tövében ismeretlen céllal elhelyezett köztéri lámpa fényével megvilágított, nagy utazósebességű bogár volt. Mindegy. Amúgy is most végeztem egy hosszabb kifutású vizsgálat-sorozattal, ami egyértelműen azzal az eredménnyel zárult, hogy ha a hulló csillag látványához kötött kívánságok teljesülnének, az már hosszú évek óta, első ránézésre is tükröződne az arckifejezésemen.

Azon gondolkodom, hogy szervi, vagy mentális oka van annak, ha egy férfi a menzán következetesen a mellbimbója magasságában tartott tálcával közlekedik.

Ma reggel a rádióban a kérdező helyeslésre várva tudakolta egy embertől, hogy ő ezek szerint az élet minden területéről való tárgyakat gyűjt-e. A gyűjtő helyeselt. Én meg további sok sikert kívánok az ambiciózus (és minden bizonnyal jelentős tárolókapacitást igénylő) terv megvalósításához.

Mindig is sejtettem (többször gyakorlati tapasztalatok alapján), hogy a tőzsdei elemzés nem komoly dolog. Hogy kétségem se maradjon, jelet kaptam. Egy mai elemzésben az egyik legkarakánabb jóslat mögött a (?) karakterkombinációra bukkantam.

Egy ideje szerettem volna venni egy olyan, bringázáshoz is használható, a hátfalát az én hátamtól egy ívvel és egy hálóval eltartó hátizsákot, amivel remélhetőleg nem fogunk olyan otrombán összeizzadni, ahogy a most használatossal szoktunk.

Tegnap elmentem a Decathlonba, és mivel futottam már lesre, rögtön a hőséget az információs pultnál túlélni próbáló csajhoz fordultam. Biztosított róla, hogy az általam leírt termék létezéséről nem tud, de hátizsákokat itt kicsit balra, meg pár sorral odébb, beljebb találok. A közelebbi forráshoz léptem, és elsőre belenyúltam egy olyan hátizsákba, amire pontosan illett a személyleírásom.

Mustrálgattam, elképzeltem használat közben, hogy mennyi mindent lehet beletömni, vagy van-e valami olyan (anyag)hibája, ami még mélyebbre helyezi a minőségi rangsorban, mint ahova a gyártó, illetve a márka (Quechua) neve már eleve lenyomja. Úgy tűnt, hogy használható lesz. A soron, ahol lógott, a nem túlhajszoltan korrekt „5990,- Ft-tól” felirat rejtelmeskedett. Úgy döntöttem, hogy ha nem találok jobbat az áruházban, és a pénztárnál nem lesz több az ára, mint a jelzett, megveszem.

A másik sor felé menet találtam egész jópofa rövidnadrágokat. Bármelyik kilenc évesnek könnybe lábadna a szeme tőlük, de felnőtt méretben nincs hasonló, pedig a formájában, küllemében nincs semmi gyerekeknek szóló. Annyira jól meg nem nézett ki, hogy vegyek egyet a bal, meg egy másikat a jobb combomra. Ez a megoldás ráadásul a bekerülési költséget is duplázza, illetve a mindennapi használhatóságot illetően is elbizonytalanodtam, így ezúttal elálltam a vásárlástól.

Mivel jobb (vagy akármilyen, a fent részletezett paramétereknek megfelelő) táskát nem találtam, leakasztottam egyet a belsők, azaz a kevesebbet tapogatottak közül, és a pénztárhoz léptem vele. A rendszer a 2990,- Ft-os árat dobta ki rá.

Az állatok szemszögéből nézve van valami öncélúság a dupla leszúrt rittbergerben. Ugyanez a növények fejével gondolkodva – ráadásként – még gúnyos felhangot is kap.

Érdemes odafigyelni a természet frappáns megoldásaira. A kutya fogsora pl. hátul összeszűkül. Ami ott átfér, lejjebb sem fog gondot okozni. Ma egy úr az IKEÁ-ban vette hasznát az imént említett védelmi mechanizmus épített környezetben való alkalmazásának, amikor szekrényvázakkal megrakott bevásárlókocsiját nem tudta áttolni két saválló acél oszlop között, a lefelé menő mozgólépcső irányába.

Sehogy sem bírtam megérteni, hogy lehet az, hogy a TV Maci gyerek létére egyedül lakik (tehát nincs, aki baszogassa), mégis – korosztályában abnormális módon – minden este önszántából fogat mos, hogy aztán az esti mese után lefeküdjön aludni. Ma már tudom, hogy be volt kamerázva a lakása.