Mindig előre gondolkodom. Én nem csodálkozom, hogy most mit kell csinálni, hogy most milyen papírt kérnek tőlem, mert tudom előre, hogy mi következik. Ez azért van, mert gyerekkoromban vasárnap délután volt a Tarzan. Az ebéd utáni alvásból bő fél órával a kezdés előtt fel kellett kelnem, és a fekete-fehér Videoton Delta TV-t be kellett kapcsolnom, hogy legyen ideje bemelegedni. Ezt életemben egyszer vétettem el. Nem kívánom senkinek azt a keserves leckét, amit nekem kellett megtanulnom. A tehetetlen dühtől megbéklyózva ültem a Tarzan előtt, hallottam a hangját, de látni csak a sötét képernyőt láttam. A pillanatnak élés büntetése volt ez.

 

Normal
0
21

false
false
false

MicrosoftInternetExplorer4

/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:”Times New Roman”;
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}

Séta közben épp előttem állt meg egy apuka a két kislányával a zebra előtt. A kisebbik eleve a férfi kezét fogta, az idősebb viszont a húga mellett állt szabadon. Az apa kissé előrenyújtotta a nyakát, szemét fókuszálatlanra állította, és egy C++ forráskód melegségével, egyes szám harmadik személyben, kijelentő módban maga elé szavalta, hogy „most pedig Laura átjön a másik oldalamra, és megfogja a kezemet”. Félek, hogy ebben a családban a születésnapot se ünneplik, hanem végrehajtják.

Egy kis szöveget láttam felvillanni alul, ahol azt szokta kiírni, hogy épp honnan tölt, vagy hogy kész van, stb. De nem volt időm elolvasni, úgyhogy önkéntelenül a rendszerüzenet hűlt helyére tévedt a szemem, és vártam. Egészen addig, amíg be nem ugrott, hogy amit olvasgatok épp, az egy nyomtatott napilap.

Ha valaki, én értem, hogy milyen keserves hajnalban kelni vagy este dolgozni, de a kertész, aki a déli napon locsolja a gondjára bízott pázsitot, mégis csak olyan a szakmájában, mint a sofőr, aki – szivacs híján – smirglivel is minden további nélkül lemossa az autót.

Hirtelen javulás következett be a kávéfogyasztási szokásaim szakmai támogatásában. Ma reggel belepotyogtattam az édesítőket a pohárba, és letettem a figura elé, aki már tudta, hogy eszpresszót fogok kérni bele, aztán rá annyi tejet, amennyi belefér a pohárba.

 

Közben elmentem az épp dologtalan pénztárhoz, ahol a nő mosolyogva kérdezte, hogy „szokásos?”. Mondtam, hogy igen, köszönöm. Mire visszaléptem a kávés pulthoz, a muksó vigyorogva lögybölte az eszpresszót a pohár alján, ahogy tőlem látja mindig, hogy feloldódjon az édesítő, aztán a tejes kancsót elém tartotta, hogy megszagolhassam, savanyú-e. Mikor bólintottam, hogy rendben van a tej, már mindketten röhögtünk.

 

Most már csak annyi a gond, hogy ez a csapat – ha minden igaz – ősszel elköszön az irodaháztól, illetve hogy ez az egész nem mondjuk Portugáliában vagy Kubában történik velem.

– Tízes van esetleg? – kérdezte az aznapi kétszázadik ismétléstől megfáradt pénztáros.

– Hát – kutakodott a tárcájában a néni – csak két ötös. És sajnálkozva nézett az értetlenül rá bámuló pénztárosra, hogy csalódást okozott.

Egy csomó apróságban rendelkezésünkre áll az információ, ami alapján meg tudjuk jósolni a másik várható viselkedését, csak egyszerűen nem használjuk a tudásunkat. Ma például egy borostás, kertésznadrágos, ötvenes figurát láttam tanácstalanul topogni a gondolák között középen. Szokásos esetben ilyenkor a szembejövők kerülgetni kezdik egymást, hogy ki merre térjen ki, én azonban lassítás nélkül a csokik oldalán mentem tovább, mert láttam azon az emberen, hogy szíve végül a sörök felé fogja billenteni. És tényleg.

 

Normal
0
21

false
false
false

MicrosoftInternetExplorer4

/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:”Times New Roman”;
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}

Az általánosan elfogadott illetve elutasított viselkedés jelentősen különbözik kultúránként. Így a ma látott srácot, aki terpeszben állva, a farkát markolászva, egy teli szájas, a szembogarat is a homlok mögé űző ásításból épphogy felépülve ugatta bele a mobiltelefonjába, hogy „mi?”, csak

Normal
0
21

false
false
false

MicrosoftInternetExplorer4

/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:”Times New Roman”;
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}

az európai kultúrkör időráfordítás-arányosan legnagyobb suttyója címért lenne érdemes elindítani, de azért feltétlenül.