Címke: #ezvan

Etikett

Én azokat az illemszabályokat tudom lelki békém fenntartása mellett alkalmazni, amikről tudom, hogy van értelmük. Például azért nem nyalom le a teáskanalat kevergetés után, mert a forró kanálról párolgó bármily parányi mennyiségű nyál gőze is azt a gyerekkori szomorú emlékképet idézi fel bennem, amikor a zsúfolt nyári vonatozások alkalmával a felhevült ablakokra ennél jóval jelentősebb mennyiségben, csoportosan felköpdösött nyál szaga fojtogatta az utazóközönséget.

A ribizli

Gyerekkoromban többször is belekeveredtem a ribizli szüret nevű sorstragédiába. Álltam a bokortenger előtt, bal kezemben a sámli, a jobban a kisvödör. Akárhova néztem, csak ribizlit láttam.

Leültem valahova, és elkezdtem szedni. Istentelenül sok volt. Még nem volt esélyem odébb vinni a sámlit, de már untam. A vödör nem telt, pedig mindenhol ribizli volt. Ha leszedtem egyet, ott volt mögötte a másik. Meg alatta, felette, és mellette.

Amikor már nem értem el többet, eggyel odébb telepedtem. Ekkor vált rideg bizonyossággá a sejtés, hogy amit eddig haladtam, nem mérhető a feladat egészéhez képest, ép értelemmel nem lehet elviselni a számítás eredményét, hogy hány, az előbbihez hasonló etapot kell még végigszopni, mire a termésen először látszani kezd, hogy szüretelik.

Eleinte szüret közben ettem is a ribizliből. Így még nehezebben telt a vödör, deciszám termeltem a nyálat a gonosz gyümölcs savanyúsága miatt, és megtudhattam, hogy legalább négy-öt olyan kis gödröcske van a fogaim rágófelületén, amibe pont egy-egy ribizlimag stimmel a világon a legnagyobb pontossággal.

Ha összehasonlítom ennek a gyümölcsnek a műveleti költségeit a hasznával (hogy érdemben enni lehessen, a fentieken kívül még le kell szedni a száráról, és esetleg porcukorba is kell mártani), egyértelműen az jön ki, hogy sokkal okosabb az egészet – lehetőség szerint szüret idején és helyett – lelángszórózni, az így felszabaduló területet pedig akkurátusan lebetonozni.

Aki csak eszi a ribizlit, de soha nem szüretelte, könnyen vállat rándít erre az egészre. De ha majd emberi jogi bíróság előtt áll, ott elmagyarázzák neki, milyen mély a morális pöcegödör, ahova cinikus tettével saját magát taszította.

10.000 = 10.000

Sokszor hallottam és olvastam már, és mindig azonos szinten meglep, hogy az emberek könnyebben, szívesebben és többet költenek, ha bankkártya van a kezükben, mintha ugyanezt készpénzzel tennék. Utóbbi esetben átérzik, hogy mi történik, előbbiben viszont valami homály kerül a vásárló és a valóság közé, és a költekező egyszerűen nem érzi, hogy a kártyával elköltött 10.000,- Ft súlyosságában megegyezik 10.000,- Ft értékű bankó elköltésével.

Én magamon soha nem figyeltem meg ennek a jelenségnek akár csak a legapróbb megnyilvánulását sem. Például most is az interneten fizettem be egy tagsági díj negyedéves részletét, és iszonyú volt.

Ez nem ilyen egyszerű

Az igazán erős jellem mellett ott van a mogyoró, de hozzá se nyúl, nem nassol belőle. Aki nem ilyen erős, az megállja, és a boltban eleve nem vesz mogyorót, így ő sem fog nassolni. De aki otthon, az odarakott mogyoró mellett is megállja, az minek venne mogyorót egyáltalán? Így azokat, akiknek nincs is otthon mogyorójuk, az ártatlanság vélelme elvének megfelelően erős jellemnek kell tartanunk. Akiről viszont kiderül, hogy allergiás a mogyoróra, annak könnyen rámehet a becsülete a dologra.

Scottish Swede

Ma viszont egy otthon valóban nem kapható zöldségféléről mesélek. Zellert kerestem az itteni boltokban azzal a szándékkal, hogy egy csomó értékes hozzávaló mellett – mintegy mellékesen – beletegyem azt is a húslevesbe, aztán a fogyasztást megelőző pillanatokban maradéktalanul eltávolítsam, és a szerves hulladéknak járó kezelésben részesítsem.

De a zellernek csak valami rokonát találtam. Megvettem hát, meghámoztam és kettévágtam. Ekkor már gyanakodtam, hogy ez nem zeller. Már vágni is könnyebb volt: nem zeller módjára viselkedett, mint egy illegálisan kivágott, évgyűrű díjas óriástölgy törzse.


Hamar kiderült, hogy nincs is sok időre szüksége a megpuhuláshoz, szinte hamarabb megvan, mint a krumpli. A színe sárgás, az íze pedig (és ez megint radikálisan megkülönbözteti a zellertől): jó. Azóta szeretjük, és rendszeresen használjuk.

Kicsit utánajártam, hogy mi ez egyáltalán. (Ezért tudok most többé-kevésbé érdemben írni róla). Először is lefényképeztem a boltban, hogy legyen reális esélyem emlékezni, hogy hogy hívják egyáltalán. Úgy, hogy scottish swede. A svédek eszembe se jutottak, úgy kezdtem utánanézni. Kiderült, hogy a szóban forgó zöldséget máshol leginkább rutabaga, azaz gyökérzsák néven említik.

Az, hogy ennyire finom annak ellenére, hogy a zeller rokona, azért van, mert nem rokona a zellernek. A káposzta és a fehérrépa keresztezésével hozták létre. Hát a fehérrépának is előrelépés a dolog.

Murphy törvénykönyve – Alkalmazási segédlet

A legtöbben csak elszenvedik Murphy egyes törvényeit, és nem látják bennük a lehetőséget, nem tudják kiaknázni azokat.

Ma egy fontos hívást vártam 12:30-kor. De a hívás késett. Már felmerült bennem a gyanú, hogy nem is fog megcsörrenni a telefon. Légüres térben ültem, úgy gondoltam, nincs értelme belekezdeni semmibe, mert azért mégiscsak valószínű, hogy felhívnak, és akkor félbe kell hagynom, amibe közben belevágtam.

De nem történt semmi. Ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek WC-re, hiszen ez a körülmény – Murphy törvénykönyvének szelleme és betűje szerint – jelentősen megnöveli az esélyét, hogy megérkezzen a hívás. De a komplett műveletet sikerült zavartalanul lebonyolítanom.

Sok kezdő jogalkalmazó ezen a ponton adja fel, és átadja magát a tehetetlen kiszolgáltatottság mardosó érzésének. Ezzel szemben én rövid gondolkodás után egy kisebb marék száraz, pirított kenyérkockát dobtam a számba. Ahogy egyet fordítottam rajtuk a nyelvemmel, és az újrahasznosított pékáru a környezetéből minden folyadékot elvonva beszédképtelenné tett, végre megszólalt a telefonom.

Speciális helyzet

Ma átengedtem egy fickót a zebrán, akinek a hozzánk közelebb eső szeme fekete kalózfedővel volt letakarva. Speciális helyzete ellenére nem nézte a forgalmat, csak várt. Már álltunk egy ideje, amikor gyanút fogott, és felénk fordult. Ekkor láttuk a tekintetéből, hogy a másik szemével sem lát. A visszapillantóban láttam a mögöttünk jövő arcán, hogy ő sem számított erre a fordulatra.

Magyar Suzuki

Még évekkel ezelőtt olvastam valahol, hogy a Magyar Suzuki termelésének legnagyobb hányada exportra megy. Ugyanakkor sehol a környéken Európában nem láttam egyetlen Suzukit sem – sem élőben, sem fényképen.


Akik szintén ezen törték a fejüket, akik fél szemükkel mindig azt lesték, hátha megpillantanak egy Suzukit, most lazíthatnak. Mind itt van Angliában. A (számunkra) klasszikustól kezdve a nem régin át az aktuálisig fut itt mindegyikből bőségesen, ha az utcán, ahol épp járunk, nem lesz, akkor lesz kettő a sarkon túl.

Mentőötlet

Leültem tanulni, de a betűk nem adták magukat, ragadt hozzájuk a szemem, nem tudtam haladni, ki-kinéztem, elkalandoztak a gondolataim. Hirtelen eszembe jutott valami. Először megjavítom a körömcsipeszt, amit ma – itt nem részletezendő okok folytán és körülmények között – szétbarmoltam, majd rosszul raktam össze.

Felpattantam, odamentem a csipeszhez, majd egy mozdulattal összenyomtam, levettem a rossz oldalra felrakott szárat, kivettem a fordítva berakott pecket, majd vissza a jó irányban a jó oldalról, megint összenyomtam, és egyszerűen bepattintottam a helyére a szárat.

Kész voltam. Öt másodperc alatt. Soha, semmit ilyen flottul nem csináltam még meg. Visszakullogtam tanulni.

Szomszédok

Ahogy költöztünk, a cipekedés közben két új szomszédunk is üdvözölt minket. Az egyik kedvesen, a másik – még ha biztos jó szándékkal is – kicsit úgy, ahogy a nevelőtiszt fordul a védencéhez. Miután megkérdezte, hogy kifelé vagy befelé költözünk, a nevünket tudakolta, és mivel úgy válaszoltunk, hogy éppen befelé költözünk, rögtön tudta, hogy akkor mi nem azok vagyunk, akik egy éve itt laknak, ezért meghívott minket egy bemutatkozó látogatásra abban a stílusban, amiről – a fenti részlettel kiegészítve – rögtön tudni lehet, hogy nem több vagy más, mint verbális szintű udvariassági megnyilvánulás.

Ugyanez a hölgy egy nappal később a tőle elvárt asszertivitással jelezte, hogy a mi autónknak nem az a helye, ahova éppen álltunk, hiszen az az övé. Éreztette, hogy egyelőre nincs nagy baj, csak jobb az ilyesmit a legelején tisztázni, mert később csak a nagyobb félreértés van mindig.

Egy harmadik szomszédunk is bekopogtatott aztán, szépen bemutatkozott, majd ránk erőltette azt az információt, hogy a feleségének a térde annyira nincs rendben, hogy már meg is kellett műteni, és jelenleg is komoly gondjai vannak a lépcsőzéssel. Apropó lépcső. Ezek ugye a mi cuccaink a lépcső alatt? Igen, azok. Apránként hordjuk ki őket a kukába, meg a charity shopba (Olyan bolt, ahova az ember a nem használt dolgait ingyen beadja, ők meg pénzért árulják, a bevétel pedig valamilyen jótékony célt szolgál). Igen, látja ő is, csak meg akarta erősíteni, hogy tűzvédelmi szempontból aggályos a dolog, ezért is lenne jó, ha mi is odafigyelnénk, nehogy baj legyen.

Ezzel egyébként teljesen egyetértek. Ha már egy lépcsőházban padlószőnyeg öleli körül a szintén padlószőnyeggel borított falépcsőt, ott már tényleg csak a plusz bajt okozza a bárszék, meg a kartondoboz, amikor végre kiüt a tűz.

Ezek után az ipse még elmondta, hogy a miénk fölötti kert az övé, és ő most nekilát ott tavaszi munkálatokat végezni, ami azzal fog járni, hogy adott esetben a látóterünkbe kerülhet groteszk sziluettje. És zajt is fog csapni – tettem hozzá egy kedves mosollyal, hogy érezze, számomra is kiemelt fontossággal bír a rendezett keretek között csordogáló közösségi élet, de még az ilyen túlkapások miatt sem haragszom. Aztán nekiálltam falat fúrni.