A és B város 20 km-re van egymástól. A-ból elindul egy – egyébként meglehetősen antipatikus – kerékpáros B-be, majd miután megérkezik, a józan ész ellen dolgozva ahelyett, hogy inna egy sört, vagy egyszerűen csak bámészkodna, gyakorlatilag azonnal visszafordul, pedig nem felejtett otthon semmit. Ahogy hazafelé (A-ba) kerekezik, félúton mégis visszafordul B-be! (?!) A 2 óra alatt megtett 40 km-es út során, dacolva a domborzati viszonyokkal, végig egyenletesen 20 km/h sebességgel halad. Felfelé, ha beszarik is, lefelé ha vörösen izzóra is kell fékeznie a kerekeket. Persze ez a fajta soha nincs egyedül. Ha baromságról van szó, arra mindig van jelentkező: Ugyanakkor, amikor ez a bringás elindult A-ból, B-ből egy motoros indult útnak. Ennek magától annyi esze van, hogy A és B között ingázzon egyenletes sebességgel, de meg ne álljon sehol. És nem az a kérdés, hogy a két szereplő értelmi képességei alkalmassá teszik-e őket a közúti forgalomban való részvételre, hanem az, hogy hányszor és mikor találkoznak!
Címke: #ezvan
Nyugdíjas matematikatanár
Az irodaházban kb. 15-20 biztonsági őr váltja egymást a különböző posztokon. Döntő többségük kicsit sem hasonlít az e foglalkozást űzők archetípusára. A kedvencem az a kora-huszonéves srác, aki amikor felmutatom a belépőkártyámat, megköszöni (ezt a többi nem archetipikus kollégája is megteszi), miközben szemeit kissé hosszan lehunyva olyan elnézően mosolyog, mint a nyugdíjas matematikatanár, aki tudja jól, hogy a házi feladatomnak nem én vagyok az értelmi szerzője, de őszintén nem haragszik.
Fólia
Egy zöld furgonon egy telefonszám kíséretében, de minden további szöveg és dekoráció nélkül, a következő szöveg állt: A fóliázott húscsomagoló. Szerintem nem a tulaj vezette a kisbuszt, mert a sofőr – amennyire láttam – egyáltalán nem volt befóliázva. Félek, hogy még a hétvége előtt, a nagy melegben történt vele valami.
Notebook
Egy-két hónapja elkezdtem vágyni egy notebookra. De tudom, hogy ez csak az agyamba férkőzni akaró konzumidiotizmus.
Párbeszéd
A következő párbeszédet folytattuk le gardával GTalkon keresztül:
suhodminyák: ?
garda: !
suhodminyák: .
Aztán lementünk kávézni.
Biztosan az övé
A büfében szoktam látni egy embert, akivel semmilyen kapcsolatom, illetve konkrét tapasztalatom nem volt. Nem tudtam, hogy miket gondol vagy beszél, sőt még a hangját sem hallottam soha, mégis – akaratlanul is – ellenszenvesnek találtam, amióta csak először megláttam. Az a típus, akire azt szokás mondani, hogy a szeme sem áll jól. Ha tippelnem kellett volna, azt mondtam volna rá, hogy nem egyenes ember.
Ma, ahogy a mellettem lévő padról felállt – mint azt pár perc múlva észrevettem – egy ötezres maradt a helyén, nagyjából ott, ahová egy bal nadrágzsebből esne. Miután megittam a narancslevemet, kezemben a pénzjeggyel arrafelé vettem az utamat, ahol őt és a kollégáit szoktam eltűnni látni. Bementem az ajtón, és pár méternyire észre is vettem a figurát. Egy monitor előtt dolgozott elmélyedten egy csajjal. Odasétáltam hozzá, letettem elé a pénzt, és azt mondtam neki, hogy ezt a büfében felejtette.
Meglepődött, és meglehetősen zavartan viselkedett. Rövid, döbbent és tétlen csönd után talán megköszönte, mindenesetre valamit mormogott, majd villámgyorsan, nagy igyekezettel újra a monitor felé, illetve papírjaiba fordult – kezét a bankón nyugtatva. Többet nem nézett a szemembe.
Csak később, ahogy meglepődve sétáltam kifelé, állt össze a kép. Fogalma sem volt, hogy elvesztette a pénzét, csak azt észlelte, hogy ötezer forinthoz jut: nem nyúlt a zsebéhez, hogy ellenőrizze, hiányzik-e onnan valami, csak próbálta kibekkelni azt a kis időt, amíg még ott vagyok; utána már biztosan az övé a pénz.
Nem volt nálam
Álmomban egy csodálatos, kimagaslóan gazdag és változatos élővilágú tengeri öbölbe kerültem, de nem volt nálam, illetve elérhető közelségben búvármaszk, vagy akár csak egy ernyedt gumijú úszószemüveg. Rettenetes volt.
Szomszéd sáv
Még a szomszéd sávból sem esik jól látni, amikor valaki a motort 3500-as fordulaton tartva, ugrásra készen várja a sárgát – miközben ég a tolatólámpája.
Rákóczi I.
Komoly élmény volt látni az Esztramos hegy(b)en a Rákóczi I-es cseppkő-barlangot. A függőleges elrendezésű képződményben keskeny vaslépcsőkkel oldották meg a közlekedést, így a szűk helyektől, illetve a kúszástól irtózók nyugodtan a tériszonyosok elé tolakodhatnak. A már az őskorban is ismert és használatba vett Baradla-barlangtól eltérően az 1958-ban felfedezett Rákóczi I-esben soha nem éltek emberek, mivel az lépcsők nélküli állapotában rendkívül alacsony komfort-fokozatba lett volna csak sorolható. Ennek folyományaként tüzet sem gyújtott benne senki, ezért a rengetegféle, lélegzetelállítóan szép cseppkövet sehol nem borítja korom. A barlang kiépített részének alján egy kristálytiszta vizű tó kéklik – amennyiben megvilágítják, mert amúgy persze nincs semmiféle színe.
A túrát egy kedves, (legalább) két üzemmóddal rendelkező szakember vezette. A pénztárnál, illetve amíg odaértünk a bejárathoz, szokványos emberként viselkedett, majd a látnivalók magyarázásánál aktivált egy háttértár kiolvasó funkciót, és az eredeti írott szöveg szerinti sorok végén akkurátusan szüneteket tartva szólt hozzánk. A munkája során számtalanszor elmondott szöveg egyhangúsága ellen nem szinonimák bevetésével, vagy anekdotákkal küzdött, hanem verses zárvánnyá növesztette magában az ismeretanyagot, és emberi gesztusként csak a kényszer alatt cselekvő munkavállaló elkeseredését olvashattuk le arcáról, hallhattuk ki sóhajából. Persze csak a sorok végén. A helyszínek között, és a túra végeztével észrevétlenül visszakapcsolt ember-üzemmódba.
Hulló csillag
A héten egyetlen hulló csillagot láttam, amiről pillanatok alatt kiderült, hogy csak egy az úttól messzebb, a kulcsosház tövében ismeretlen céllal elhelyezett köztéri lámpa fényével megvilágított, nagy utazósebességű bogár volt. Mindegy. Amúgy is most végeztem egy hosszabb kifutású vizsgálat-sorozattal, ami egyértelműen azzal az eredménnyel zárult, hogy ha a hulló csillag látványához kötött kívánságok teljesülnének, az már hosszú évek óta, első ránézésre is tükröződne az arckifejezésemen.
