Címke: #ezvan

Másoknak és magának

Egy zsíros hajú, igénytelen hanyagsággal öltözött, a másoknak és magának tetszésről rég letett lány szállt fel a villamosra. Résnyire húzott szemeivel körbepásztázott, és nem volt megelégedve azzal, amit látott. Az ajtó közeléből ellépve az üléssorok közötti szűk folyosó felé indult, amit egy idős úr háta zárt el előle. Mögéje állt, és várt. Amikor látta, hogy a makacs öreg semmi hajlandóságot nem mutat, hogy a hátával érzékelje az áthaladási szándékot, a csaj némán kicsit oldalra, a jobb válla felé lépett, de még mindig nem érintette meg. Az úr ezt sem vette észre; dehát ezt tudta előre a lány. Tüntetőleg merevedett meg kellemetlen, féloldalasan előredőlt pózában, és a leszállásig hátralévő négy megállón át sértődött undorral, két ujjal fogta a kapaszkodót.

Munka

Régi megfigyelésem, hogy a szereplők kivétel nélkül minden amerikai filmben rendkívül magas színvonalon és mély elhivatottsággal végzik a munkájukat. Akkor is, ha a film egyébként nem a munkáról szól. Nem örülök az ilyen ügyetlenül bújtatott, otromba társadalom-formáló üzeneteknek.

Valami hasonló

A munkahelyemen a levelező rendszer fel van vértezve egy azonnali üzenetküldő szolgáltatással is. Az épp vonalban lévők neve mellett egy kis zöld négyzet jelenik meg. Ha fölé viszem az egeret, olyan feliratok jelennek meg, mint “Aktív vagyok”, “Dolgozom”, stb. Az én nevem mellett viszont a következő: “gsd9bighll fdk”. Nem én állítottam be, és a korlátozott jogosultságommal (pl. kilépni tudok, de vissza nem) még azt a mezőt sem látom, ahol módosíthatnám. De végülis nem zavar, mert én is valami hasonlót írtam volna.

Cukormentes

Ezen a héten úgy döntöttem, nem kockáztatok, és megvettem a lottószelvényt már ma. Visszafelé a sarkon észrevettem egy kis üzletet, amire a következő volt kiírva: Cukormentes sütemények, fagylaltok. Bementem.

– A „cukormentes” ugye csak a süteményekre vonatkozik? A fagyi normális?

– Nem, az is cukormentes.

– Ó. De azért jó?

– ? … Gyümölcscukor van benne.

– ? Aha. Akkor két erdei gyömölcsöst kérek.

Gyanús volt, hogy a minőséget firtató kérdésemre nem vágta rá egyből sértett szakmai önérzettel, hogy már hogy ne lenne jó, hanem gyakorlatilag megcáfolta a saját feliratát. Az a gyanúm, hogy ezzel nem kevesebbet állított, mint hogy az édesítőszeres édességek sajnos jellegüknél fogva szarok. Ez – az így vagy úgy, de cukrot tartalmazó – fagyi egyébként finom volt.

381

Beolvastam a rendszám betűit két szokványos férfi- és egy szintén széles körben elterjedt női név segítségével, majd a három számot tagoltan, túlzó ajakmozgással, szépen egymás után a következőképpen: hármas, nyolcas, egyes. A pénztáros nyugtázólag bólintott, és az unásig rutinos szakember gépiességével arra kért, hogy a konzolon ellenőrizzem, hogy jól írta-e fel, amit mondtam neki. A kijelzőn – a csodával határos módon helyesen megjelenő betűk mögött – az 582-es számot voltam kénytelen olvasni.

Az etológia egyik alaptörvénye, hogy a viselkedés mozgatórugóinak keresésekor mindig a lehető legegyszerűbb magyarázatot szabad csak elfogadni. Ennek szem előtt tartásával azt a következtetést vontam le, hogy nem valószínű, hogy a hármashoz hozzáadott kettőt (=5), majd hogy ez visszakövethető legyen, az egyes helyiértéken ezt jelenítette meg (=2), hanem egyszerűen egy ún. numerikus idiótával volt dolgom.

A javára írom, hogy az ismételt adatbeviteli kényszer nem keserítette el; vidáman kért, hogy akkor a sárga gombot nyomjam meg, és diktáljam le mégegyszer a rendszámomat. Másodszorra vagy kimagaslóan jól sikerült a formaidőzítése, vagy – ha mégsem az egyszerűbb hipotézis a helytálló – sikerült megállnia, hogy műveleteket végezzen a számjegyekkel. Mindenesetre a konzolon pont az én rendszámom jelent meg. Azonnal, mohón nyomtam meg a zöld gombot.

Pisszenés

A rádióban hallottam egy mutálás előtti gyereket valami Máté Péter dalt énekelni. Tiszta hangja volt, a dallamot sem vétette el, még a telítettséggel is fölényes magabiztossággal tudott bánni, de a hangszínében volt valami elviselhetetlenül penetráns él. Remélem, akad legalább egy, a táncdalénekes szakma jövője iránt elkötelezett szakember az országban, aki – a legszeretetteljesebb tisztelet hangján – megmondja a srácnak, hogy:

– Áron, te nagyon tehetséges vagy, de most két-három évig pisszenned sem szabad, mert nagyon feldühíted a hangoddal a néniket, meg a bácsikat.

A pénztárosnő energiagazdálkodása

Nézem a pénztárost, ahogy rángatja át az árucikkeket a vonalkód leolvasó fölött. Nem markolja, vagy fogja meg rendesen, inkább csak úgy rákap, megcsípi, épp a kezében marad. Amint meghallja a csippanást, keze elernyed, ujjai szétnyílnak, és a termék a futószalagra hanyatlik felületének pont akkora hányadával, hogy nem reked meg azon a helyen, ahova a pénztárosnő ejtette.

A macska jutott eszembe, aki unott arccal sétál a kerítés mentén, majd pár pillanatra megáll, körülnéz, és úgy ugrik fel a kő talapzatra, hogy az utolsó egy-két centin nullára lassul, és milliméternyi pontossággal éppen olyan magasra érkezik, ahova kell. Kicsit sem magasabbra.

Nyelvhal

Garda megkérdezte a halas pultnál álló nőt, hogy van-e még mondanivalója a nyelvhallal, illetve elkészítésével kapcsolatban. Annyi hasonló élményem volt már, hogy egy szaküzletben csak egy kicsit „túlkérdezek” azon, amit az értékesítőnek feltétlenül tudnia kell, és azonnal lefagy, zavartan mosolyog, vagy megpróbálja valami közhellyel elaltatni kóros kíváncsiságomat. Ez a hölgy is tágra nyitotta a szemeit, olyan arckifejezést vett fel, mint aki nem érti, hogy miféle kérdés ez, de a magától értetődő válasz így hangozna rá: hát hal bazmeg.

De Garda nem adta fel. Én már teljesen kivonultam mentálisan a helyzetből, de ő még valami olyasmi segítő kérdést fogalmazott meg, hogy mire kell ügyelni az elkészítésnél. Én csak arra lettem figyelmes, hogy a nő mégiscsak tud beszélni, úgyhogy el is kezdtem figyelni a szavait.

Elmondta, hogy a nyelvhal a legkeresettebbek közé tartozik az áruházukban. Fehérhúsú, vékonyra szelt filénként árulják. Nem száraz, és nem is zsíros fajta. Önmagában is nagyon gazdag az íze, ezért alapvetően arra kell figyelni, hogy ne nyomjuk el fűszerekkel saját karakterét, hanem hagyjuk kibontakozni. Megköszönte a vásárlást, és jó étvágyat kívánt hozzá.

Lehet, hogy mégiscsak több az értelmes ember a világon, mint amennyit én gondolok, csak aktiválni kell bennük az intellektust. Úgy néz ki, hogy ennek az eladónak az üzemmódját nem sokan próbálták meg átállítani, pedig érdemes lenne: nekünk is hasznunkra vált, és ő is jobban érezte magát tőle.

Oliva olajba dobtam petrezselymet, snidlinget és egy parányi halas fűszerkeveréket. Megszórtam sóval, aztán bekentem a laza masszával a szeleteket. Hagytam, hadd ácsorogjon magában, amíg megpucoltuk az újkrumplit, és előkészítettük a mártás hozzávalóit. A halat aztán csendes tűzön, szépen megsütöttük. Negyed óránál nem tartott tovább. A teflon serpenyőbe megint olaj került, megdinszteltem rajta a gombát, újhagymát dobtam rá, lestyánt és oreganot ejtettem bele (épp csak jelzésszerűen), és megsóztam (kicsit erősebben). Amikor jól összeértek, tejszínt csorgattam alá, és összerottyantottam. Közben a megpucolt, direkt kisméretű krumplikat bedobtam egy kimélyített serpenyőbe, és hirtelen sütöttem rájuk egy kis kérget, aztán csendesebb lángon sütöttem tovább, megsóztam és időnként átforgattam őket. Később kis vizet töltöttem alájuk, és átpároltam. Száraz fehérbort ittunk a kompozícióhoz.

Pembroki welsh corgi

Úgy emlékszem, hogy sok-sok évvel ezelőtt egy Szinák-Veress féle Kutyakalauzban szúrt szemet a pembroki welsh corgi kutyafajta. Minden kutyáról leírják alapvető külső, és várható belső tulajdonságait. Ez utóbbiakat gyakran láttam a gyakorlatban is bebizonyosodni.

A corgiról igazán egyetlen tulajdonsága vésődött be az agyamba. Azt írták róla, hogy dörzsölt. A fellelhető képek alapján (élőben sajnos még nem találkoztam eggyel sem) egyértelműnek tűnik, hogy ez a megállapítás is telitalálat. Szerintem ez az a fajta kutya, akit ha félrehívnék egy csendes sarokba, és egyébként viszonyunkat a teljes, kölcsönös bizalom jellemezné, nemcsak hogy megszólalna, hanem rögtön valami tömörré érlelt életbölcsességet osztana meg velem. Aztán csak ellenőrzésként – mert különleges képességei nagy részét a nyilvánosság előtt elhallgatja – alaposan körbenézne, hogy minden óvatossága ellenére nem volt-e mégis fültanúja iménti megnyilvánulásának. Én is követném tekintetét, és a végén várnám megnyugtató bólintását, hogy minden rendben. Aztán visszamennénk a többiek közé, nehogy gyanússá váljunk.