Kedves Naplóm!

Tegnap délután halálos kerékpár-balesetet szenvedtem. Utoljára még szomorú kötelességemnek érzem rögzíteni, hogy  életem során – akárhogy is törekedtem rá – nem sikerült megszabadulnom attól a talán már kényszeresnek mondható szokásomtól, hogy mindent, ami csak történik velem, leírok a Naplómba.

Brit tudósok kimutatták, hogy az álmodozók között szignifikáns mértékben kevesebben vannak a rövidlátók, mint a népesség egészében. A jelenséget azzal magyarázzák, hogy a gyakori távolba révedés edzésben tartja a fókuszálásban főszerepet játszó szemizmokat. (Ezek görcsös rögzülése idézi elő a szem működésének e kóros elváltozását – például a számítógéppel dolgozók esetében).

Jakab tudta, hogy ritka, egyedi tudással rendelkezni aranyat ér. Nem is volt versenytársa, amikor a krumpliszirom forgalmazó vállalkozás kínaiul értő embert keresett, akinek le kellett fordítania a zacskók hátuljára írt írásjeleket.

Jakab keze munkájának köszönhetően például az édes-savanyú szirmok magyar változatának hátulján a következő szöveg olvasható:

Az édes és savanykás ízek, mint a jin és a jang találkoznak egymással ebben az igényes fogyasztók számára megalkotott, prémium burgonyasziromban, hogy a keleti fűszerekkel karöltve az ízek harmóniájának egy magasabb szintjén egyesüljenek. A páratlan gasztronómiai élménynek hódolni bármikor érdemes, de baráti összejövetelek során különösen javasoljuk. Magában, saláták mellé vagy köretként egyaránt ajánljuk.

Megbízói olyannyira elégedettek voltak az igényes, a konkurens termékek színvonalát magasan meghaladó műfordítással, hogy pl. a szokásos 45 napos fizetési határidőt – saját kezdeményezéssel(!) – 15 napra csökkentették. Sőt. Meg merem kockáztatni, hogy annyira elégedettek voltak, hogy akkor sem haragudtak volna meg, ha megtudják, hogy Jakab egyetlen szót sem tud kínaiul, nem hogy az írásjelek titkát ismerné.

Nem állítanám, hogy érdekelték az autók (igazából meg sem tudta különböztetni a márkákat egymástól), de tény, hogy a hétmillió alattiakban fulladt.

 

– Na, milyennek találod?

– Van tehetséged a zenéhez, ez nem kérdés. De túlcirkalmazod. Tölts több időt észak-német mérnökhallgatók társaságában.

Az Informatikai Etikai Bizottság a héten tárgyalja annak a média-lejátszó alkalmazásnak az ügyét, amely a legtöbb ismert formátummal képtelen megbirkózni, de amikor a felhasználó emiatt el akarja távolítani a rendszerből, a szokásos Biztos Ön abban…? kérdés feltétele után – amennyiben az elégedetlen ügyfél továbbra is ragaszkodik a törléshez – először könyörögni kezd, majd megpróbál bűntudatot ébreszteni megismételhetetlen élete kioltásának terve miatt, végül eljátssza a halálát, de a rendszerben változatlanul megtalálható marad. (A második törlési kísérlet után már egy álcázott nevű mappában).

 

A kívülről jövő hangok csak lassan, tompa morajként jutottak el a füléhez. Szívverését sokkal tisztábban hallotta, érezte. Mozdulni nem tudott. Csak hátizmait tudta összehúzni, ami óriási könnyebbség volt, de még mindig nagyon kevés. Ilyenkor a külvilág tompa zúgása elhallgatott, a belső hangok pedig valamiféle visszafogott sivítássá folytak össze. Mikor utoljára látta a napot, langyos, narancsos színű simogatás áradt belőle. De most, ahogy megpróbálta kinyitni a szemét, hideg tőrnek érezte a duzzadt szemhéjai között csillogó könnyön áttörő fehér fényt. A külvilág hangjai erősödni kezdtek, egyre tolakodóbbá váltak. Száraz ajkait hajszálnyit kinyitotta, és megnedvesítette őket. Lassú kínnal felemelt kezével az éles, hideg fény útját állta, és reszketegen résnyire nyitotta bal szemét. Kövér könnycsepp gurult le arcán, és már tisztán látta a vörös számjegyeket: 06:00 óra van.

Adrienn csak akkor zökkent ki örökkévalónak tűnő mosolygós szelídségéből, ha azt feltételezték róla, hogy belül dühöt érez. Ilyenkor mindig nagyon dühös lett.

Nem mondom, kellett egy kis rafinéria is az egészhez, de azért szerencsénk is volt a körülményekkel. A szakácsunk, Klára asszony, valami olyan emberfeletti tökéletességgel komponálta meg az ételeket, hogy… az a legegyszerűbb, ha azt mondjuk rá, az már művészet volt. Klára asszony igazi művész volt. Tisztességesen megfizettük ugyan, de őt ez nem különösebben érdekelte: az alkotásnak élt.

Igazi művész volt abban az értelemben is, hogy sokkal érzékenyebb volt, mint bárki, akit valaha ismertem. Ez rengeteg csoda forrása volt, sőt, ez tette őt különlegessé, ebből az érzékenységből táplálkozott a művészete, de volt ezzel egy probléma is. Klára asszony nem bírta elviselni a kritikát. Egyébként igaza volt. Tényleg nem volt kompetens, nem volt normális, nem volt ép értelmű, tisztességes ember, aki bírálta a főztjét. De – ahogy azt nyilván önök is ezerszer hallották már –, a vendégnek mindig igaza van. Magyarul meg kell hallgatni, el kell fogadni, ha nem tart valamit megfelelőnek – akkor is, ha istenkáromlás, amit így elkövet.

Biztos tudják, előfordul olyasmi, hogy egy vendég az asztalához kéri a szakácsot. Ez nálunk sokkal gyakrabban fordul elő, mint más éttermekben. Nem ritka, hogy egy este többször is kihívatják Klára asszonyt, hogy megköszönjék neki azt a már-már vallásos élményt, amit ételkölteményével okozott. Ezeket a helyzeteket nagyon szeretem: örül a vendég, örülök én is, hogy így örülnek a vendégek az én éttermemben, de Klára asszony nem csak örül, hanem kivétel nélkül minden ilyen alkalommal ihletet kap, aminek rendre egy-egy új étel, vagy módszer a gyümölcse.

De mindez csak olyasmi, amit nem lett volna illendő elhallgatnom – sem Klára asszony miatt, sem a sok-sok meghatódott vendég miatt, akik vették a fáradtságot és kifejezték elragadtatottságukat. Nem is erről akartam beszélni. Hanem arról az egyébként kisszámú esetről, amikor valami (szigorúan csak magunk között) érdemtelen vendég azért kérette a szakácsot, hogy elégedetlenségét fejezze ki. Egyrészt nem tehetjük meg, hogy ne küldjük ki, másrészt nem tehetjük meg, hogy kiküldjük. Egyrészt tehát mindig igaza van a vendégnek, másrészt viszont pontosan tudtuk, hogy Klára asszony összeomlik a meg nem érdemelt, meg nem alapozott bírálat súlya alatt. (A megérdemelt alatt még inkább összeomlana, de ez ugye csak elméleti lehetőség). Ilyen esetekben nem rejtette véka alá mélységes megvetését a vendég iránt, akinek azt javasolta, hogy tápláltassa magát infúzióval, mert nem érdemel többet, illetve hogy vágassa ki a nyelvét és a helyére ültessen húsevő virágot. Miután ezeket elmondta, faképnél hagyta a se köpni, se nyelni nem tudó kuncsaftot, berohant a konyhába, és zokogni kezdett. Aznap már egészen biztosan nem lehetett számítani rá, és jó eséllyel a rákövetkező héten sem.

Ezért lehetünk mindannyian olyan hálásak a sorsnak, hogy ilyen szerencsénk van a körülményekkel. Ugyanis nálunk dolgozik Emma asszony is, Klára asszony egypetéjű ikertestvére. Ha valaki a szakácsot hívja, mert okoskodni, kioktatni vagy pocskondiázni akar, Emma asszony megy ki. Egyszerűen meghallgatja a vendég mondókáját, udvariasan megígéri, hogy az elhangzott tanácsokat nagy becsben fogjuk tartani, és haladéktalanul fel is használjuk az ételeink tökéletesítésére, majd visszamegy a konyhába, ahol egyébként Klára asszony irányítása alatt dolgozik másik négy kollégával együtt, és teszi a dolgát tovább anélkül, hogy bárkinek akár csak egyetlen szót is szólna a kint történtekről.

Persze Klára asszony nem tudhatja meg, hogy mi zajlik a háttérben, ezért minden ilyen esetben kitalálunk valamit, hogy kihívhassuk Emma asszonyt. Sőt, időnként csak úgy ki szoktuk hívni a többieket is, nehogy a szakácsunk gyanút fogjon.

De végülis ezt az egészet csak azért mondtam el, mert ugye itt van ez az ikerpár. Az egyikük egy érzékeny, ihletett, lobbanékony művész, egy zseni. A másikuk pedig egy mindig megbízhatóan, jól, de nem igazán kiemelkedően teljesítő szakmunkás (kérem, a szó jó értelmében értsék a szakmunkást), aki elvégzi a rá bízott feladatot, és nem izgatja magát azon, hogy mások mit gondolnak, soha nem zökken ki bensőséges nyugalmából. Szóval én mindig a hét perc különbséggel született Klára és Emma asszonyt hozom fel példának, amikor azt mondom, hogy szerintem nem lehet a horoszkópjuk alapján eldönteni az emberekről, hogy milyenek.

Sándor stabilan jól teljesítő, megbízható és innovatív munkatársból egy pillanat alatt gyanús és potenciálisan veszélyes emberré vált, csak mert kiderült, hogy tulajdonképpen nem is bajszos, mint ahogy azt a munkahelyén gondolták róla.