Emlékszem a ’80-as évekből a Vers mindenkinek sorozatra, amit a köznyelv csak büntetőversnek hívott. Több millió tévénézővel együtt, én ez utóbbi kategória szerint éltem meg a sorozatot. Híres színészek adták elő híres költők verseit, de olyan – a szó rossz értelmében vett – rutinnal, hogy ha vidám sorok következtek, akkor mosolygósan szavaltak, ha haragos rész, akkor dühösen. Ezen kívül a hangerejüket is tudták szabályozni, és természetes körülmények között elő nem forduló arcokat tudtak vágni. Ez mind olyan készség, amit a cerkófok nagy többsége is magáénak tudhat – igaz, a beszédhang-képzés már áthághatatlan akadályt jelent számukra, így nem bizonyíthatják versolvasói rátermettségüket.
Egyetlen hitelesen előadott költeményre emlékszem életemben: A hetedikre – Hobo előadásában. Nem is tudok róla, hogy akár egyetlen cerkóf is megpróbálta volna utánacsinálni.
egypercesek 
sebőék
nekik, és egy színésznőnek, akinek most méltatlanul nem jut eszembe a neve, készítettek egy józsef attila lemezt, azon zárószám volt a hetedik. nekem az volt a legemlékezetesebb.
szeretem azt a verset –
azzal együtt, hogy még mindig van olyan sora, amit nem értek.
valahol olvastam, hogy vmi akkor divatos filozófiai szösszenet hatására íródott.
KedvelésKedvelés