Kikényszerített profizmus

Évek óta nem fordult elő, hogy úgy indultam volna el otthonról, hogy mindent magamhoz vettem, amire szükségem van. Márpedig egy háromhetes útnál előfordulhat pár olyan tétel, aminek a hiánya kínzóvá válhat.

Ezért készítettem egy google spreadsheet táblát, amire felvezettem mindent, ami csak eszembe jutott. Ha eszembe jutott valami, azt – amennyiben erre módom volt – azonnal beírtam, mert az idő múlásával négyzetesen növekszik annak az esélye, hogy elfelejtem. A táblát megosztottam az útitársaimmal, hogy mondják el, ha hiányzik valami. Jött is egy észrevétel: a búvárkártya, ami eddig soha nem volt nálam, amikor szükség volt rá. Most már jó előre betettem, csak a táblába beírni felejtettem el.

A felsorolás tételei mellé ok-t írok, ha megvan és odakészítettem a csomag környékére. Ha már be is tettem a zsákba, az ok-s mező halványzöld hátteret kap. Ha nincs mellette semmi, akkor még használom; ilyen pl. a jogosítványom. De lehetne ilyen a napszemüvegem is, csak azt már beraktam, mert a hiányát nem tudnám elviselni.

Azt hiszem, mindent leírtam, amit akartam.