Mit csinál rosszul?

Egon levette napszemüvegét, résnyire húzta érzékeny, vizeskék szemeit, és belépett a fotocellás ajtón. A pultnál egy korlátozottan interakció-képesnek tűnő biztonsági őr és egy fiatal recepciós-lány ült.

– Jó reggelt kívánok! – köszönt Egon – Egy Cheenovnick Training nevű cég oktatatására jöttem, de nem tudom, jó helyen járok-e, mert nem láttam kiírva a nevüket.

A biztonsági őr segélykérőn nézett a recepciósra, az azonban fontos telefonba kezdett, így tanácstalanul fordult vissza Egonhoz.

– Hát így nem tudom… Számítógépes képzés lesz?

– Nem. Szervezetfejlesztéssel kapcsolatos.

– Na mert itt számítógépesek vannak, azt tudom.

– Értem. Akkor megpróbálok telefonálni, hátha sikerül kideríteni…

Az őr bólintott. Szinte ugyanebben a pillanatban egy férfi lépett a pulthoz, és csak annyit kérdezett, hogy hol találja a Cheenovnick tréningjét. – Az ötödiken, az 502-es szobában, a liftből kilépve jobbra a második ajtó a bal oldalon – hangzott az egzakt válasz. Egon felkapta a fejét. Talán rosszul hallhatott valamit? Alig volt ideje érdemben elbizonytalanodni, amikor két lány libbent be az épületbe, és csak úgy odacsicseregtek a biztonsági őr felé, hogy a cheenovnickos tréning ugye az ötödiken lesz? – Igen, az 502-esben – nyugtázta az egyenruhás. Egonnak most már egészen elkerekedtek a szemei. A pulthoz lépett, és bizonytalansággal a hangjában így szólt:

– Szerintem akkor nekem is ide kellene mennem…

– Hát nem tudom. Próbálja meg, hátha… – vonta fel szemöldökét és tárta szét karjait a biztonsági őr.

Egon elindult a lépcsők felé, és megint az volt az érzése, hogy nem elég, hogy nem ért szót az emberekkel, de kénytelen lépten-nyomon szembesülni vele, hogy másoknak ez milyen könnyen megy, és egyszerűen képtelen rájönni, hogy mit csinál rosszul.