Aprót kérsz?

Nem tudom, hogy az utóbbi időben milyen változások tükröződnek rajtam, de tegnap a V utcában megszólított egy elmebeteg srác, akit sok-sok éve ismerek látásból, de még kommunikálni életemben nem láttam senkivel. Aprót kért, de mivel én arra számítottam, hogy valami rendhagyó információt fog megosztani velem, annyira meglepődtem, hogy elkerekedett szemekkel kérdeztem vissza, hogy: aprót kérsz? Kissé megdöbbent, hogy mit nem értek ezen. Bólintott, és határozottan megismételte, hogy igen, aprót. Adtam neki egy ötvenest. De ezért sem mondott semmi érdekeset. Pontosabban egyáltalán semmit.