Magyar tudósok az emlősállatok egy teljesen új faját tenyésztettek ki. Az ízletes húsú, gyönyörű szőrméjű növényevők különlegessége, hogy haláluk nem ébreszt részvétet az emberekben, így sokak számára elfogyasztásuk sem vet fel erkölcsi aggályokat.
Az elsőre talán lehetetlennek tűnő jelenség hátterében a szóban forgó állatok személyisége áll. A tudósok a póniló méretű, de jellegében leginkább a szarvasmarhával hasonlóságot mutató állatok génjeibe életuntságot és halálvágyat kódoltak. De nem elégedtek meg ennyivel.
Az állatok természete egyszerűen elviselhetetlen. Gyűlölködnek, gáncsoskodnak, az emberek ellen irányuló terveket szőnek, minden alkalmat megragadnak, hogy árthassanak, ha máshogy nem, hát szavakkal. A tenyésztelepre látogató emberek háta mögött gúnyosan összesúgnak, kinevetik őket, rájuk ijesztenek, igyekeznek megtalálni, és otromba tréfák tárgyává tenni valamely testi tökéletlenségüket, és sorolhatnám. Ötletekből kifogyhatatlanok.
A kísérleti telep szabadon látogatható, sőt, ingyenes buszok viszik az érdeklődőket a szervezett túrákra, melynek során a vendégek megismerhetik az új fajt, vásárolhatnak vagy rendelhetnek húsából, vagy az étteremben is megízlelhetik őket. A szakemberek szerint az üzletek polcain legkorábban januárban találkozhatunk az újfajta húskészítményekkel.
egypercesek 
szellemes
akár ki is hagyhattad volna az “ellenszenves, ezért fogyasztásra alkalmas” húsemlős külső leírását.
ez esetben sokminden behelyettesíthető lenne, sőt, a történelem bizonyos erkölcsileg érthetetlen eseményei más megvilágításba kerülhetnének
KedvelésKedvelés
hasonlo gondolat, pozitiv verzioban Douglas Adams-nel:
”
He sat down.
The waiter approached.
‘Would you like to see the menu?’ he said,
‘or would you like meet the Dish of the Day?’
‘Huh?’ said Ford.
‘Huh?’ said Arthur.
‘Huh?’ said Trillian.
‘That’s cool,’ said Zaphod, ‘we’ll meet the meat.’
– snip –
A large dairy animal approached Zaphod Beeblebrox’s table,
a large fat meaty quadruped of the bovine type with
large watery eyes, small horns and what might almost have
been an ingratiating smile on its lips.
‘Good evening’, it lowed and sat back heavily on its haunches,
‘I am the main Dish of the Day. May I interest you in the parts
of my body?’
It harrumphed and gurgled a bit, wriggled its hind quarters in
to a more comfortable position and gazed peacefully at them.
Its gaze was met by looks of startled bewilderment from
Arthur and Trillian, a resigned shrug from Ford Prefect and
naked hunger from Zaphod Beeblebrox.
‘Something off the shoulder perhaps?’ suggested the animal,
‘Braised in a white wine sauce?’
‘Er, your shoulder?’ said Arthur in a horrified whisper.
‘But naturallymy shoulder, sir,’ mooed the animal contentedly,
‘nobody else’s is mine to offer.’
Zaphod leapt to his feet and started prodding and feeling
the animal’s shoulder appreciatively.
‘Or the rump is very good,’ murmured the animal. ‘I’ve been
exercising it and eating plenty of grain, so there’s a lot
of good meat there.’
It gave a mellow grunt, gurgled again and started to chew
the cud. It swallowed the cud again.
‘Or a casselore of me perhaps?’ it added.
‘You mean this animal actually wants us to eat it?’ whispered
Trillian to Ford.
‘Me?’ said Ford, with a glazed look in his eyes, ‘I don’t mean
anything.’
‘That’s absolutely horrible,’ exclaimed Arthur, ‘the most revolting
thing I’ve ever heard.’
‘What’s the problem Earthman?’ said Zaphod, now transfering his
attention to the animal’s enormous rump.
‘I just don’t want to eat an animal that’s standing there
inviting me to,’ said Arthur, ‘It’s heartless.’
‘Better than eating an animal that doesn’t want to be
eaten,’ said Zaphod.
‘That’s not the point,’ Arthur protested. Then he thought about it
for a moment. ‘Alright,’ he said, ‘maybe it is the point. I don’t
care, I’m not going to think about it now. I’ll just … er … I
think I’ll just have a green salad,’ he muttered.
‘May I urge you to consider my liver?’ asked the animal,
‘it must be very rich and tender by now, I’ve been force-feeding
myself for months.’
‘A green salad,’ said Arthur emphatically.
‘A green salad?’ said the animal, rolling his eyes disapprovingly
at Arthur.
‘Are you going to tell me,’ said Arthur, ‘that I shouldn’t have
green salad?’
‘Well,’ said the animal, ‘I know many vegetables that are
very clear on that point. Which is why it was eventually
decided to cut through the whoile tangled problem and breed
an animal that actually wanted to be eaten and was capable of
saying so clearly and distinctly. And here I am.’
It managed a very slight bow.
‘Glass of water please,’ said Arthur.
‘Look,’ said Zaphod, ‘we want to eat, we don’t want to make
a meal of the issues. Four rare stakes please, and hurry.
We haven’t eaten in five hundred and sevebty-six thousand
million years.’
The animal staggered to its feet. It gave a mellow gurgle.
‘A very wise coice, sir, if I may say so. Very good,’ it
said, ‘I’ll just nip off and shoot myself.’
He turned and gave a friendly wink to Arthur.
‘Don’t worry, sir,’ he said, ‘I’ll be very humane.’
It waddled unhurriedly off to the kitchen. “
KedvelésKedvelés