Öngyógyítás

Manapság mindenhez kell egy történet, mert állítólag az emberek csak a történeteket értik meg. Eszembe is jut egy csomó – csak nem emlékszem a konkrét nevekre – amikor a majdani kutatóorvos húga valamilyen betegségben hal meg, és akkor a főhős orvos lesz, és ráteszi az életét, hogy kifejlessze a gyógymódot, aztán – jó esetben – Nobel díjat kap.

Na, hát a házban is van egy ilyen történet, csak nem nagyon hallottam senkit, hogy mesélte volna, mert egyrészt Árpi nem is az a kitárulkozó fajta, másrészt meg, mondjuk úgy, nem minden elemében szokványos a története.

Na mindegy, szóval most mindenhol erről az öngyógyító műanyagról cikkeznek, hogy megkarcolod, belevésel, nekidörzsölöd a falnak, vagy akár kitörsz belőle egy darabot, és súlyosságtól függően vagy beforr és kisimul magától, vagy azért egy kis plusz adagot oda kell tenni ebből a műanyagból, és a többit az anyag onnan megoldja.

Most arról nem akarok beszélni, hogy ez mekkora dobás, meg hogy ilyen kaliberű paradigmaváltás százévente sincs, mert azt szerintem mindenki elég jól látja. Viszont én meg tudom, hogy Árpi miért kezdte el ezt az egészet.

Szóval az Árpinak van egy öccse, akivel az első jó néhány évben nem voltak kifejezetten jóban: hát csak a szokásos kistestvér érkezik, és tönkrevág mindent történet – mármint az idősebb testvér szemszögéből. Én nem tudok nagyon durva dolgokról, de annyi biztos, hogy Árpit nem nagyon érdekelte az öccse, meg hogy az mit gondol, mit szeretne, stb.

Na és ebből a hozzáállásból adódott az a helyzet, hogy Árpi egyszer, nem gonoszságból vagy bármi, de fogta az öccse kedvenc kisautóját, és mondjuk úgy, hogy feláldozta egy karambolos-kigyulladós játékban. Az öccsének persze pár órán belül feltűnt a kisautó hiánya, és keresni kezdte, és kereste napokig, és csak nem akarta elfelejteni. Kezdett kicsit olyan ijesztően szomorú lenni, és Árpinak már eleve is volt lelkiismeret-furdalása, amikor Laci sírva kérte, hogy segítsen neki megtalálni.

És akkor Árpiban valami átfordult, és teljesen új szemszögből látta az egészet. Iszonyúan elszégyellte magát, és onnantól kezdve csak ez járt a fejében, hogy milyen gonosz dolgot tett úgy, hogy közben ő maga semmi jelentőséget nem tulajdonított az egésznek, de az öccse világából meg kiszakított egy darabot.

Soha nem merte elmondani neki, hogy ő tűntette el a kisautót, pedig, vagy pont azért, mert Laci meg még évekkel később is, ha például valami átrendezés volt, újra és újra keresni kezdte, vagy egyszer csak felpattant véletlenszerű pillanatokban, és megnézte valami helyen, ahol azt gondolta, hogy nem kereste elég alaposan, vagy elfelejtette megnézni.

Szóval ez vitte Árpit abba az irányba, aminek a többi részletét most már mindenhol megírták, és ez a tudománytörténeti szintlépés, ez így kezdődött, úgyhogy gondoltam, elmondom, mert ha már ki van találva, akkor meg lehet érteni a dolog kémiáját, de szerintem ez a történet tényleg hozzáad a dologhoz.