Olyan kevés elég

Ma fakó tort ülhettem az önkormányzatnál. A parkolási engedélyemért mentem el, és életemben először – igaz, pitiáner – hasznot húztam belőle, hogy mindig igyekszem előre gondolkodni, a rendelkezésemre álló információk alapján felkészülni arra, ami vár rám.

Az alagsor 3 elé érkezve kezemben tartottam a pillanatokkal korábban befizetett csekk feladóvevényét, a forgalmi engedélyt, a személyi igazolványomat, a lakcímkártyámat, és a kitöltött, aláírt kérelmet.

Megkérdeztem a biztonsági őrt, hogy – annak ellenére, hogy gyanús külsejű készüléket a környéken nem láttam – nem kellene-e sorszámot húznom valahol. – Nem – mondta, majd egyszerűen mehetek, amikor sorra kerülök.

Pár másodperc múlva kinyílt az ajtó. Az ügyintéző rajtam, az utolsón kívül, három embert talált ott. Egyet, aki nem tudta még kitölteni a papírját, egyet, aki azon gondolkodott, hol láthatta utoljára a forgalmi engedélyét, meg egyet, aki azt hitte, hogy tollat is hozott magával. A csekket egyikük sem fizette be még.

Kizárásos alapon én következtem hát. Egy perc alatt túlestünk a hivatalos procedúrán, és az ücsörgőket hátrahagyva boldogan törtem ki az épületből. Nekem olyan kevés elég.

Ja

Ugye tudod, mit jelent, ha társalgás közben egyszer csak egy kissé eltorzul az arcod a fájdalomtól, mire beszélgetőpartnered megkérdezi, hogy „mi történt?” Erre te azt mondod, hogy „Á, csak a lábfejembe nyilallt bele oldalról”. „Ja” – feleli a másik, és rögtön napirendre térve az egész fölött, beszélgettek tovább.

Magyar Pálinka Lovagrend

Normal
0
21

false
false
false

MicrosoftInternetExplorer4

/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:”Times New Roman”;
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}

Ha már a tizenhatodik századról – nekünk fel nem róható okokból – ilyen csúnyán lemaradtunk, legalább most, a huszonegyedikben alapíthatnánk mi is egy lovagrendet. Csak attól félek, hogy a tréfamester (nem a kincstárnok, vagy a kancellár) miatt elröhögnénk az emelkedett ceremóniát – legkésőbb, amikor meglátjuk egymáson a bohócruhát.

Hitelesen

A cég mind anyagilag, mind erkölcsileg olyan magasra hágott, hogy végre van ideje és kapacitása arra, hogy a Föld iránti szerető elkötelezettségét hitelesen sugárzó környezetvédelmi hitvallást fogalmazzon meg, és azt széles körben nyilvánosságra is hozza.

A következő – talán még ölesebb – lépes az lehetne, hogy a székház körül nem csecsemőfej nagyságú sótömböket vágnak földhöz, hanem kiválasztanak és beszereznek egy adagot a hozzáférhető, jóval barátságosabb síkosság mentesítő anyagok (zeolit, kavics, homok…) közül.

Hova tolja?

Normal
0
21

false
false
false

MicrosoftInternetExplorer4

Hova a francba tolja már azt a széket? A lakás legtávolabbi sarkába?… Bassza meg! Ez trombitálni tanul…

Új irányok

Az ember soha nincs készen. Mindig vezet valahová az útja. Ha mégoly aprók is, de változások mennek végbe benne. Az előtte feltáruló horizont finoman alakul még akkor is, ha nem, vagy csak igen homályosan tudja kivenni a parányi különbségeket. Én például ma reggel vettem észre, hogy szőrösödni kezdett a hátam.

Szolgálati közlemény

Kérem a WC peremén barnába hajló vizeletfoltot hagyó kollégát, hogy sürgősen pótolja az őt ért folyadékveszteséget. Az ezt követően elejtett foltokat már olyan könnyű lesz letörölni, hogy érdemes megpróbálkozni vele.

Szimbolikus

Normal
0
21

false
false
false

MicrosoftInternetExplorer4

Csak most értesültem róla, hogy XVI. Benedek tavaly nagypénteken nem vitte a keresztet még egy rövid szakaszon sem, mert eléggé rossz volt az idő. Tulajdonképpen egyetértek vele. Ez a szimbolikusnak szánt cselekedet csak akkor vethetne még bizarrabb fényt mindarra, amit annak idején szegény Jézusnak élesben kellett átélnie, ha a Pápa – ne adj’ Isten – megcsúszna a kikönnyített parádés kereszttel, és így szenvedne combnyaktörést.

Kérek még egy zacskót is, köszönöm

Normal
0
21

false
false
false

MicrosoftInternetExplorer4

Egy, a tökéleteshez közelítő világban a napi bevásárlásom a sarki üzletben úgy történne, hogy a pénztárhoz lépek, a pénztáros lecsippantja az árukat a vonalkód-olvasóval, és vagy automatikusan ad egyet a halomban álló reklámszatyrokból, vagy emlékszik rám, és pontosan tudja, hogy ezúttal is, ezerhétszáz-tizenkettedszer is fogok kérni egyet, és azért ad. Én örülhetek, mert kitalálták – az egyébként zavarba ejtően egyszerű – gondolatomat, ők cserébe mozgó reklámfelületet kapnak, és a kezemben himbálódzó zacskó láttán páran talán a homlokukra csapnak, hogy tényleg, még be kell ugranom a sarokra a boltba.

Eddig egyetlen egyszer fordult elő, hogy nem kellett kérnem a zacskót, és majdnem könnybe is lábadt a szemem, de aztán soha többet. Csak ma értettem meg, hogy ezek azt akarják, hogy emeljek a környezettudatossági szintemen, és eleve a zsebembe készített zacskóval érkezzek.

Go away now!

Normal
0
21

false
false
false

MicrosoftInternetExplorer4

A helyzet nem kifejezetten jó, de nem is reménytelen. Úgy tűnik, van egy kis rés az általános érdektelenség páncélján. Tegnap az egyik szórakozóhelyen egy tizenéves(?) félvér srác látványos vereséget szenvedett az alkohollal szemben; elvesztette a kontrollt testi és agyi funkciói javarésze felett. A bejáratnál feküdt öntudatlanul a saját hányásában.

A hangos zene miatt érkező rendőrök mintegy mellesleg mutattak rá elmentükben, hogy ne csak a zenével, vele is kezdjenek valamit. Az egyik ott dolgozó srác gondolta, azt kezdi vele, hogy kivágja az éjszakába. Rányitotta az ajtót, és ébresztgetni kezdte, aminek volt is némi hatása, de aztán ahogy kinyitotta a szemét, rögtön ordibálni kezdett vele, hogy „Go away now!” Szürreális élmény lehetett a srácnak, ha magyar volt, és ha felfogott bármit is az őt körülvevő világból.

Kisebb csődület támadt az alapvetően mozdíthatatlan, tónustalan srác körül, és már többen ráncigálták kifelé. Mikor az első döbbenetemből felocsúdtam, odamentem ismertetni a várható következményét annak, ha egy öntudatlan részeget tavaszi kabátban kitesznek a -5 fokba az aszfaltra.

Megnyugvással töltött el, hogy mikor odaléptem, egy másik csóka már éppen többedszerre ismételte meg a hitetlenkedő vendéglátósnak, hogy a részeg fiúnak igen csekélyek az esélyei az utcán. Erre kelletlenül visszarángatták, és abban maradtunk, hogy mentőt hívnak neki.

Szerintem az, hogy van(nak) valaki(k), akik megakadályozzák, hogy egy pultos halálos ítéletet hozzon és hajtson végre egy részegen, jó jel. Még azt sem tartom kizártnak, hogy Magyarország egyszer kedves hely lesz.

Megosztás:

Megosztás:

Megosztás:

Megosztás:

Megosztás:

Megosztás:

Megosztás:

Megosztás:

Megosztás:

Megosztás: