Normal
0
21
false
false
false
MicrosoftInternetExplorer4
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:”Times New Roman”;
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
Egy, a tökéleteshez közelítő világban a napi bevásárlásom a sarki üzletben úgy történne, hogy a pénztárhoz lépek, a pénztáros lecsippantja az árukat a vonalkód-olvasóval, és vagy automatikusan ad egyet a halomban álló reklámszatyrokból, vagy emlékszik rám, és pontosan tudja, hogy ezúttal is, ezerhétszáz-tizenkettedszer is fogok kérni egyet, és azért ad. Én örülhetek, mert kitalálták – az egyébként zavarba ejtően egyszerű – gondolatomat, ők cserébe mozgó reklámfelületet kapnak, és a kezemben himbálódzó zacskó láttán páran talán a homlokukra csapnak, hogy tényleg, még be kell ugranom a sarokra a boltba.
Eddig egyetlen egyszer fordult elő, hogy nem kellett kérnem a zacskót, és majdnem könnybe is lábadt a szemem, de aztán soha többet. Csak ma értettem meg, hogy ezek azt akarják, hogy emeljek a környezettudatossági szintemen, és eleve a zsebembe készített zacskóval érkezzek.
